Nem túlzás azt állítani, hogy a tavalyi nyár végén egy korszak ért véget nemcsak a zentaiak közkedvelt üdülőtelepén, a Halászcsárdán üzemelő azonos nevű étterem, hanem a csárdát üzemelő id. Törtei József életében is. A városon túl is jelentős ismeretségre szert tévő és elismert vendéglátós ugyanis úgy gondolta, hogy ideje visszavonulni, s ezért az éttermet egy fiatal vállalkozónak adta át.
Törtei úr 81 évvel ezelőtt Tóthfaluban látta meg a napvilágot, s töltötte el fiatalkorát. Innen költözött be Zentára, majd egy darálót nyitott a városban. Már korábban eldöntötte azonban, hogy vendéglátós szeretne lenni. Ezért három évvel később két társával együtt, a vasútállomás közelében megnyitotta a 3 galamb elnevezésű vendéglőt. Többre vágyott azonban, mint társai, ezért otthagyta őket, s 1967-ben Szabadkán beiratkozott a vendéglátóipari iskolába, hogy kitanulja a szakmát, és ezzel párhuzamosan kibérelt egy kocsmát, amely később Piros csizma néven várt ismertté.
– Akkor még nagyon jól ment az üzlet, mivel egészen más volt a világ. Én pedig nagyon boldog voltam, mert végre vendéglátós lettem – mondta Törtei.
Idővel viszont kevésnek bizonyult a kocsma, és ezért 1972-ben a város adai bejáratánál lévő Rade Končar utcában megvásárolt egy sarkon lévő házat, és étteremmé alakította át, majd Grillcsárda elnevezéssel nyitotta meg egy évvel később, szilveszter napján. A vendéglő gyorsan a város és a környék legnépszerűbb éttermévé vált, 1986-ban pedig egy belgrádi vendéglátóipari kiállításon és versenyen egy aranyérmet is kiérdemelt. Törtei úr ezután még harminc évig tartotta a Grillt, 1996-ban viszont átadta a fiainak, ő meg miután nyugdíjba ment, leköltözött a Tiszára, s átvette a Halászcsárda irányítását.
– Nagyon szerettem lent lenni, s nagyon sok munkát fektettem bele, jó konyhám volt, ezért a vendégek is szívesen jártak ide – emlékezett vissza, majd hozzáfűzte, hogy igyekezett mindent megtenni értük.
– Nagyon odafigyeltünk az ételek és a kiszolgálás minőségére is – emelte ki, hangsúlyozva, hogy a vendéglátásban egy kitűzött célt nagyon könnyű elérni, viszont ezt huzamosabb ideig megtartani, sokkal nehezebb.
– Ahhoz, hogy hosszabb távon sikeresen üzemeltess egy vendéglőt, egyrészt a sajátod kell hogy legyen, s állandóan gondozni, ápolni kell ahhoz, hogy fejlődjön. Öt-hat évenként fel kell újítani, szebbé kell tenni a vendéglőt, mert csak így lehet megőrizni a vendégkört. Oda kell figyelni az igényeikre. Amikor azt látod, hogy a vendégek családostól érkeznek, a férj hozza a feleségét is és a kisgyermekeit is, akkor jó üzletet csináltál, mert ahova a feleségedet vendégként elviszed, ott színvonalas vendéglátás van – ecsetelte Törtei a vendéglátás lényegét, s elmondta, hogy ő akkor örült legjobban, amikor az egész család ellátogatott az általa szervezett zenés, humoros estekre.
Úgy véli, a vedéget véletlenül sem szabad becsapni, családias légkörben kell őket fogadni, és az adagoknak is megfelelőknek kell lenniük.
– Úgy kell csinálni, hogy a vendégek otthon érezzék magukat, s akik hozzám jöttek enni, azok tényleg így érezték magukat – magyarázta.
Törtei úrnak 17 éven keresztül sikerült vendéglátósként megtartani ezt a színvonalat minden éttermében, a zentai Halászcsárda pedig ennek köszönhetően rendkívül népszerű vendéglőként fogadta a vendégeket a nyári idény alatt. Az általuk felszolgált ételek közül természetesen a halászlé örvendett a legnagyobb népszerűségnek, amelynek híre az egész tartományban, sőt még országon túlra is elterjedt.
– Kialakítottam egy dokkot is a folyón, ahol hajókkal is kikötöttek. Lényegében a Tisza nyújtotta előnyöket használtam ki, a halászlénk pedig első osztályú volt. A vendégek visszajelzése alapján itt készült Zentán a legfinomabb halászlé – mesélte beszélgetőtársunk, és elmondta azt is, hogy sült haljuk is kiváló volt, amely mellé nagyon finom pecsenyekrumplit szolgáltak fel. Ezt egyébként a vendégek Józsi bácsi krumplijának nevezték.
– Nagyon széles vendégköröm volt, sokan a mai napig is felkeresnek. Nagyon nehéz volt visszavonulni, mert nagyon szeretem ezt a szakmát. De nyolcvanegy év, az mégis nyolcvanegy év – jegyezte meg a legendás vendéglátós.
– Most, amikor tavaszodik, kezdem érezni, hogy hiányozni fog a csárda. Tegnap is benéztem, s beszéltem az utódommal – fűzte hozzá. Szerinte a fiatalember igen kemény fába vágta a fejszéjét.
Az, hogy a zentaiak számára mit is jelent Törtei bácsi Halászcsárdája, szépen példázza az, hogy tavaly ősszel három társaság is elbúcsúztatta. Elsőként Lučić Viktor, a Mojo klub tulajdonosa, a népszerű bluesklub kemény magjával látogatott le Józsi bácsihoz, valamint a Rotary Klub zentai szervezete és egy neves doktor is külön búcsúestet szervezett a számára. Ezenkívül a szakma is elismerésben részesítette. Tavaly ugyanis a Fehér Asztal Magyar Lovagrend életműdíjjal ismerte el a több mint fél évszázados vendéglátói tevékenységét. A régi vendégek pedig időnként csókai házában is felkeresik, s megkérik, hogy főzzön nekik abból az isteni halászléből, amelyet annyira jó ízűen fogyasztottak a Halászcsárda kerthelyiségében ülve. Törtei úr pedig, amikor csak ideje engedni, most is szívesen főz nekik, talán ezzel is felidézve azt a csodaszép 50 évet, amelyet a vendéglő tulajdonosaként a szőke folyó mellett eltöltött.
Munkássága, a szakmában eltöltött évei kiemelkedő jelentőségűek a vajdasági, a zentai gasztronómia és vendéglátás területén, hiszen a konyha jellegzetességeit megtartva emelte azokat új szintre: a grillezés fortélyait kifinomultságával és eleganciájával ötvözte, magas szintre emelte a halászlékészítés tudományát, kedvességével, vendégszeretével beírta nevét a vajdasági gasztronómia nagyjai közé. Tevékenyégét igazolta, hogy ételeiért messze távolból érkeztek vendégek, életútja pedig útmutatást ad a fiatal generációk számára.
