Az észak-atlanti katonai szövetség 1999. március 24-én este indította el a támadásokat szerbiai és montenegrói katonai célpontok ellen. Először Koszovó területén hatottak, később az ország egészére kiterjedtek a támadások, s a katonai célpontok mellett gazdasági és civil objektumok is kárt szenvedtek a beavatkozás során. A NATO akciója 78 napig tartott. Eltérőek a becslések a keletkezett károk kapcsán. Ami az anyagi károkat illeti, Jugoszlávia, egyes felmérések szerint, mintegy 30–100 milliárd dollárt veszített a légicsapások következtében. Nincsenek pontos adatok az áldozatok számával kapcsolatban sem: hazai becslések szerint 1200–2500 személy halt meg, s mintegy ötezren szenvedtek sérüléseket az említett hónapokban. A támadásokat a Koszovó területén végzett etnikai tisztogatások váltották ki. A légitámadások elindításának közvetlen oka a szerb fél rambouillet-i békeszerződés elvetéséről meghozott döntése, illetve a koszovói račaki tragikus történések voltak, melyek során szerb rendőri alakulatok ütköztek albán lázadókkal. A NATO beavatkozása az 1244-es biztonsági tanácsi határozat meghozását, Koszovó nemzetközi ellenőrzés alá vonását, a szerb katonaság távozását eredményezte.
„FURCSA NÉP VAGYUNK”
A NATO katonai akciója 78 napig tartott (Fotó: Ótos András)
Szerbiában hétfőn számos helyen tartottak megemlékezést az évforduló kapcsán. Tomislav Nikolić államelnök Varvarinban helyezett koszorút a bombázások következtében elhunytak emlékhelyénél.
– Senki ne várja el tőlem, hogy elfelejtsem, mi történt az agresszió ideje alatt azon a 78 napon és éjjel, március 24-e és június 9-e között. Azt sem tudom elfelejteni, hogy négy találat érte a Nagy-Moraván lévő hidat május 30-án, a szentháromság ünnepén, a vasárnapi nagy piac ideje alatt, 13 órakor. Többségünk emlékszik és nem bocsátotta meg mindazt, ami történt. Egyesek megtennék, de nem hallottak őszinte bocsánatkérést – közölte.
Emlékeztetett, hogy a szóban forgó támadás tíz személyt ölt meg, tizenheten szenvedtek súlyos sérüléseket.
– Az elmúlt években számolgatjuk, mennyi áldozata is volt az erőszakot alkalmazók politikai céljait megvalósító hadműveletnek. Ha a több ezer ártatlan áldozat neve mellett ismernénk legalább egy megbüntetett hóhér nevét is, az utasítást kiadó, vagy az utasítást végrehajtó személyek valamelyikének a nevét, rögtön jobban érezhetnénk magunkat. Mi, szerbek, furcsa nép vagyunk. Lehet, hogy legtöbbjüknek meg is bocsátanánk – hangsúlyozta az államfő.
Véleményének adott hangot, hogy a NATO repülői ártatlan emberekkel végeztek, virtuális játékokban látottakhoz hasonlóan jelölve be a különféle célpontokat, gyerekek és idősek életét oltva ki. A propagandagépezet őket „járulékos kárként” könyvelte el – tette hozzá. Az igazságnak és a felelősségnek a kutatásával sohasem hagyhatunk fel – állapította meg beszédében a szerb elnök.
MEGVÁLASZOLATLAN KÉRDÉS
A Szerbiai Rádió és Televízió bombázása során életét vesztett újságírók, dolgozók családtagjai a Miért? elnevezésű emlékműnél helyeztek el koszorút Belgrádban. Szerbiában senki sem tud választ adni a kérdésre: kinek és miért volt szüksége több ezer áldozatra 1999-ben – hangzott el a megemlékezésen. Az épület romjainak figyelmeztetésként kell szolgálnia az utókor számára, emlékeztetniük kell arra, amit az áldozatok és családtagjaik ellen elkövettek tizenöt évvel ezelőtt – jelentette ki az egyik hozzátartozó. Andreja Mladenović, a belgrádi átmeneti városigazgatás szerbiai demokrata párti tagja úgy fogalmazott, hogy az államnak és a fővárosnak sikerült felújítania a lerombolt épületek többségét, de a kioltott életeket senki sem pótolhatja. Az emlékműnél koszorút helyezett el Nikola Mirkov, az SZRTV megbízott igazgatója is. Siniša Mali, az átmeneti önkormányzat vezetője a belgrádi díszőrség és a Dragiša Mišović klinikai központ áldozataira emlékezett, akik a május 20-i támadásban vesztették életüket. Nišben az egyetemi város főterén tartottak megemlékezést a NATO-támadások 56 niši áldozata előtt tisztelegve.
REMÉNY ÉS ELHATÁROZÁS
Ivica Dačić kormányfő a főváros fölötti Straževica hegyen helyezett koszorút a Jugoszláv Hadsereg katonai repülési osztaga tagjainak szentelt Hírnök emlékműnél. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy egyetlen népnek sem szabad megfeledkeznie a haza védelme során elesett áldozatairól, mert ha így tesz, a történelem meg fogja ismételni önmagát. Kiemelte, hogy a NATO nemzetközi jóváhagyás nélkül támadt Szerbiára 1999-ben, s hogy erről ma már mind gyakrabban folyik vita a nemzetközi politikai színtéren. Az áldozatok arra is figyelmeztetik az országot, hogy soha többé ne folytasson olyan politikát, amelyik úgy próbálja védeni a nemzeti- és államérdekeket, hogy mások támadását váltja ki – összegezte beszédében Dačić.
Nebojša Rodić védelmi miniszter a vranjei megemlékezésen azt mondta, hogy egy „szomorú, dicsekvésre okot nem adó évfordulóra emlékezünk ma, amikor is – nem kizárólag saját felelőssége miatt – a modern geopolitikai változásokat nem értve Szerbiát egy összeütközésbe vonták be”. A miniszter három és félezer halottról, több mint 12 ezer sérültről beszélt.
– Az az évszázad, amelyet a szerbség szenvedései jellemezték, ugyanúgy ért véget, amilyen maga egészében is volt – újabb áldozatokat követelt. A remény és az elhatározás azonban erős arra vonatkozólag, hogy hasonló események soha ne ismétlődjenek meg. Ehhez azonban ma szükség van arra, hogy tiszteljük valamennyi áldozat emlékét – jelentette ki Rodić.
