Nagyon meglepődhettek Brüsszelben az új olasz kormányfő, Matteo Renzi száznapos programján. A minap ismertetett – ambiciózus terv – ugyanis teljesen figyelmen kívül hagyja az EU kormányának tartott Európai Bizottság ajánlását. Ebben a brüsszeli testület (még 2013 végén) azt javasolta a válság ellen évek óta harcoló Rómának, hogy csökkentse a költségvetési hiányt és a rendkívül magas államadósságot, amely megközelíti a bruttó hazai össztermék (GDP) 133 százalékát. Ennél rosszabb GDP-arányos államadóssága csak a hat éve recesszióban vergődő Görögországnak van, amelynek az elmúlt néhány évben 240 milliárd eurót hagytak jóvá a külső hitelezők, hogy elkerülhesse a teljes csődöt.
Az unió jegybankja, az ECB már figyelmeztette is a február végén kinevezett Renzit, hogy Olaszország az elmúlt hónapokban alig tett valamit a költségvetési hiány és az államadósság csökkentése érdekében, jóllehet Brüsszel ezt 2013 novemberében nyomatékosan kérte az akkori római kormánytól.
A fiatal olasz miniszterelnök egyelőre a száznapos programjával van elfoglalva, amelyet március második hetében ismertetett. Ebben nyoma sincs megszorító intézkedéseknek, ami pedig Brüsszel szerint elengedhetetlen lenne a második világháború óta tapasztalható egyik legsúlyosabb és leghosszabb olasz gazdasági-pénzügyi válság leküzdéséhez. (Az olasz gazdaság az utóbbi hét évben összesen kilenc százalékkal zsugorodott, csak tavaly 1,9 százalékkal csökkent a GDP az előző évhez képest.)
Renzi arra készül, hogy „kemény harc” árán, s mindössze száz nap alatt megváltoztassa Olaszországot, sőt az egész EU-t, amelynek soros elnöki tisztségét (fél évre) júniustól épp hazája veszi át. Tervét (hazai terepen) nagyszabású adócsökkentéssel és a költségvetési kiadások növelésével kívánja elérni, ami pontosan ellentétes Brüsszel válságkezelési receptjével. Átfogó reformok szintén a programjának részét képezik. Április elseje és június vége között gyökeresen át akarja alakítani a közigazgatást, az adórendszert és az igazságügyet.
Bár Brüsszel fanyalog, az olaszok egy része határozottan örül az adócsökkentésnek, amely májusban kezdődne. A közterhek tervezett mérséklése ugyanis csaknem tízmillió alkalmazottat érint. A május elsején életbe lépő adóreformmal elsősorban azok járnak jól, akiknek éves fizetése nem haladja meg a 25 000 eurót. A munkavállalóknak ebbe a népes csoportjába tartozik az a mintegy tízmillió személy, aki már alig várja az intézkedés bevezetését. A közterhek kilátásba helyezett mérséklésével ők ugyanis évente nettó ezer euróval többet fognak keresni, mint eddig.
A cégek sem panaszkodhatnak, hiszen az új kormány tíz százalékkal csökkentené az államnak különböző jogcímen fizetendő hozzájárulásokat, a kis- és középvállalkozásoknak szánt támogatásokat pedig növelné. A várható intézkedések között szerepel a fiatal pályakezdők és a gyermeket vállaló nők támogatása, továbbá országos iskolafelújítási és lakásépítési programok beindítása. A programok révén vélhetően új munkahelyek is nyílnak, amelyek iránt óriási a „kereslet”, hiszen Olaszországban az állástalanok aránya megközelíti a 13 százalékot, a fiatalok körében a 42,5 százalékot.
A 39 éves Matteo Renzi az eddigi legfiatalabb olasz miniszterelnök. Tisztségét belső puccsal szerezte meg. A balközép Demokrata Párt (PD) főtitkáraként saját párttársát, Enrico Letta kormányfőt buktatta meg, mert túl lassúnak tartotta az általa kezdeményezett országos reformok ütemét. A jelek szerint Renzi óriási lendülettel kezdett munkához, amelynek – ígéretei szerint – az a fő célja, hogy Olaszország végre kivergődjön a válságból.
Reformprogramja magas ívű, rendkívül merész, a szakértők többsége úgy véli, hogy nagyon komoly feladatra vállalkozott, amibe könnyen beletörhet a bicskája. A súlyos válsággal küszködő gazdaságot ugyanis egyáltalán nem lehet sietve, kapkodva rendbe tenni. Az ellenzéki Öt Csillag Mozgalom (M5S) szerint a kormányfő jobban beszél, és többet is ígér, mint elődei, de terveit nem tudja végrehajtani.
