Karikatúráját adja Európának az, ami ebben a korszakban Afrikában történik. Abban az értelemben, hogy a karikatúrát a rút vonások torz felnagyításának vesszük. És ez a körülmény mindinkább magára vonja a világ érdeklődését abban az évben, amelyben a kontinens különben is jobban a figyelem reflektorfényébe került. Elsősorban gazdasági fejlődésének beindulásával. (Afrika gazdaságának növekedése az idén átlag 6 százalékos lesz, amikor Európában alig állt meg a visszaesés). De azért is, mert 17 afrikai ország az idén ünnepli függetlenségének ötvenedik évfordulóját. Az afrikai események által elénk tárt karikatúra pedig legalább két dologban torz képpé felnagyítva vetíti elénk Európa életének két vonatkozását. Egy tragédiát: a népek öldöklését. És egy tragikomédiát: a demokráciával kapcsolatos bonyodalmakat.
Az öldöklést illetően Európa történelméből ismerjük a korábbi korszakban a vallás, újabban a nemzet nevében elkövetett öldökléseket, szinte minden háborúban jelentkező népirtásokat, napjainkban már enyhébb változatban a népek közti ellenségeskedés megannyi formáját. Afrikában ez azzal ölt torz formát, hogy sokkal több törzs van, mint Európában nemzet. (Van ország, amelyben több mint 200 törzs él.) És nagyon kevés kell, hogy ezek a törzsek egymásnak ugorjanak, mint ahogyan Európában a nemzetek tették még nemrégiben is a délszláv háborúkban. (Az ilyen öldöklésnek legborzalmasabb formája volt, hogy Ruandában a hutuk 1994 áprilisa és júliusa között, tehát alig száz nap alatt 800 ezer tuszit gyilkoltak le. És ez az öldöklés ma is folytatódik Kongóban, ahol most a tuszik gyilkolják a hutukat. Még a „védhatalom” torz formája is megjelent: a tuszikat Ruanda, a hutukat Uganda segíti.) Napjainkban pedig gyakorivá válik, hogy az öldöklés túl nő a törzsi határon, mert több törzs között közösséget teremt a vallás, hogy a keresztények és a mohamedánok gyilkolják egymást, és együtt gyilkolják az afrikai vallások híveit. (Szudántól, ahol évtizedes polgárháború dúlt a mohamedán észak és a keresztény dél között, hogy Dél-Szudán függetlenné válása után ott már más alapon gyilkolják egymást az emberek. Nigérián át, ahol elszaporodtak a támadások a keresztények ellen és a mohamedán fegyveresek keresztény falvak egész lakosságát képesek lemészárolni. A Közép-afrikai Köztársaságig, ahol a mohamedán lázadók kegyetlenkedése addig ment, hogy a krokodilusok közé dobálták a keresztényeket, újabban pedig a keresztények bosszúhadjárata folyik, addig menően, hogy – mint a világsajtót bejáró megrázó képsorok is illusztrálták – az utcán meglincselik a mohamedánokat.)
A tragikomikus karikatúra pedig a demokráciáról készült el. A komikus elemek túlsúlyával ott, hogy még Európában is megesik: nem előre gondoskodnak a csalás lehetőségének kiküszöböléséről, hanem utólag, a választások elvesztése után emlegetnek csalást, vagy rögtön új választást követelnek. Afrikában a komikus elemek közé az visz tragédiát, hogy a választások el nem ismerése rögtön a fegyveres harcok kiújulásával jár. Azért, mert az afrikai helyzet kiélez egy problémát, amelyre Európának sincs megoldása: a demokrácia többségi elve minden esetben a nemzeti kisebbségek hátrányos helyzetét jelenti. Afrikában ugyanis a többségi elv azt jelenti, hogy a törzsek zöme kiszorul a hatalomból. És akkor még nincs is helyünk, hogy szóljunk más komikus vagy tragikus elemekről. A komikusok közül arról, hogy a sok törzs mennyire felszaporítja a jelöltek számát. (Kongóban a negyvenéves diktatúra után rendezett első demokratikus választáson az elnöki posztra 33, az 500 képviselői posztra pedig 10 ezer, egy körzetben 17 képviselői helyre 882 jelölt volt.) A tragikusok közül pedig arról, hogy Afrikában milyen felfokozott formában jelentkezik az Európában sem ismeretlen korrupció.
Nem a szegénységben van a magyarázat‚ az afrikai helyzet ilyen alakulására. Mert tény, hogy Afrika a Föld legszerencsétlenebb földrésze, a szegénység, az egészségügyi állapot és még sok minden más tekintetében. A szegénység tekintetében az a helyzet, hogy Afrikában van ország, ahol a lakosság 92 százaléka tartozik a „szegény” kategóriába és a szegények száma még mindig növekszik. (A válság miatt a szegények száma Európában is növekszik, de a „mélyszegénység” tekintetében Afrika a legszerencsétlenebb kontinens.) Nem is szólva arról, hogy a nagy öldöklések miatt hogyan szaporodnak a menekültek, és hogy mind több embert már csak a nemzetközi segély tart életben. (A Közép-afrikai Köztársaság 4,5 millió lakosa közül 1,3 millió kap nemzetközi segélyt.) Még rosszabb az egészségügyi helyzet: pusztítanak a más földrészeken már ismeretlen betegségek, orvos és gyógyszerek hiányában sokkal többen halnak meg, mint másutt, a gyermekhalandóság náluk legnagyobb a világon, az AIDS terén pedig az a helyzet, hogy a világ betegjeinek 70, az új fertőzések 75 és az ebben a betegségben meghaltak 76 százaléka Afrikában van.
Nem vitás, hogy ez a szörnyű helyzet beleépülhet abba, hogy az elkeseredés mások meggyilkolásában tör fel, még nyilvánvalóbb, hogy az ilyen helyzet miatt könnyű fegyvereseket toborozni, akik hajlandóak gyilkolni. De a szegények leggyakrabban csendben éhen halnak. A gyilkolás lényegesebb forrása a beindult gazdasági lendület és a kontinens ásványkincseiért megindult verseny. De ez már más téma.
