Jó hírként fogadta és már üdvözölte is a szefárdok amerikai szervezete azt a madridi kormánydöntést, amely lehetővé teszi az állampolgárság megadását mindazon zsidók utódainak, akiknek felmenőit a vallásuk miatt üldözte el az inkvizíció a középkori Spanyolországból. Lynne Winters, a New Yorkban működő Amerikai Szefárd Szövetség (ASF) igazgatója a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva örömtelinek nevezte a (jobboldali) spanyol központi kormány hétvégi határozatát, amellyel jóváhagyta a vonatkozó törvényt.
A jogszabály értelmében az 1492-ben elkergetett és kisemmizett szefárd zsidók leszármazottai úgy kaphatnak spanyol „papírokat”, hogy nem kell lemondaniuk jelenlegi állampolgárságukról sem. (A spanyol törvények ezt csak kivételes esetekben teszik lehetővé.). A szefárdok leszármazottai több módon – pl. családfájukkal, nevükkel, spanyol nyelvtudással vagy a saját vallási közösségük által kiadott igazolással – bizonyíthatják kötődésüket Spanyolországhoz.
A spanyolországi szefárd zsidókat 1492-ben űzték el hazájukból, ahol évszázadokig élhettek együtt a keresztényekkel és a muszlimokkal (arab mórokkal). A mai Spanyolország déli tartományában fekvő Córdoba a szefárdok és az iszlám hitűek egyik kiemelkedően fontos kulturális, szellemi, gazdasági és politikai központja volt. Az 1480-ban létrehozott inkvizíció azonban előbb a zsidók ellen, majd bő tíz évvel később a helyi mórok ellen is átfogó hadjáratot indított. Nem sokkal azt követően, hogy államuk – az Ibériai-félsziget déli felén – csaknem 800 évig tartó uralom után a XV. század végén összeroppant, megsemmisült.
Az inkvizíció akciójában – amelyre a katolikus uralkodópár, Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd idején került sor – azonban csak a szerencsésebb spanyolországi szefárd zsidóknak és móroknak sikerült elmenekülniük szülőföldjükről. Származásuk és vallásuk miatt ugyanis a XV. század utolsó évtizedében csaknem százezer embert fogtak el és ítéltek el a katolikus egyház által működtetett intézmény emberei; több ezer személyt pedig máglyahalálba küldtek.
A történészek szerint 1492-ben mintegy háromszázezer szefárd zsidó élt Kasztíliai Izabella és Aragónai Ferdinánd katolikus királyságában, ahonnan egy részük Európa más országaiba menekült. Elsősorban Olaszországban, s a török fennhatóság alatt álló vidékeken telepedtek le, de sokan Észak-Afrikában és a Közel-Keleten találtak új otthonra. Szakértők 3,5 millióra becsülik a mai szefárd közösséget, amelynek tagjai a világban szétszórtan élnek.
Az egykori inkvizíciós döntéssel szembeforduló törvény hétvégi elfogadása után Alberto Ruiz-Gallardón spanyol igazságügyi miniszter a döntés történelmi jelentőségét méltatta. Kijelentette: Madrid nem büszke az olyan eseményekre, mint a zsidók 1492-es kiűzetése. A kormányhatározat szerinte a spanyol társadalom nyitottságának és plurális jellegének a kifejezése.
Az Ibériai-félsziget kisebb állama, Portugália szintén elfogadott már egy törvényt, amely lehetővé teszi az állampolgárság megszerzését mindazoknak a zsidóknak, akiknek őseit ugyancsak a XV. század végén űztek ki ebből az országból. A portugál parlament már tavaly áprilisban megszavazta a jogszabályt, amelyet a kormány és az ellenzék pártjai is támogattak. Az egyik képviselő szintén történelmi jelzővel illette a törvényt és annak elfogadását. Úgy vélte, hogy ez volt a „helyreállítás napja..., amikor újra összekötjük az 520 éve erőszakkal elszakított köteléket”.
Portugália már 1989-ben is tett egy fontos gesztust. Mário Soares, akkori szocialista államfő bocsánatot kért a (szefárd) zsidóktól a portugáliai üldöztetésükért, a katolikus hitre történt erőszakos áttérítésekért és a közösség tagjainak kiutasításért. A portugáliai szefárdokat és mórokat négy évvel a spanyolországi „események” után kergették ki az országból, a vallási türelmetlenségéről hírhedt I. (Szerencsés) Mánuel király 1496-os rendelete alapján.
