2024. május 4., szombat

Zacsicsata

Döbbenetes a szám: Európában évente több mint 8 milliárd nejlonzacskó végzi a szemétdombon. Egy EU-s felmérés szerint Magyarország áll az első helyen műanyagszatyor-fogyasztásban: a sereghajtó finnek évente négy, egy átlagos magyar pedig 466 ilyen zacskót dob el – ez még a szerbiai adatnál is több, itt ugyanis a becslések szerint minden lakos naponta egyet használ el azokból a leheletvékony zacsikból, amelyek később errefelé nem feltétlenül a szemétdombokon landolnak, hanem a faágakon, a parkokban, a folyópartokon vagy a sétányokon köszönnek vissza ránk.

Bár a bevásárlószatyrokat ma már Magyarországon is csaknem mindenhol pénzért kínálják, az egyszer használatos vékony nejlonokért ott sem kell fizetni. Vannak országok, ahol ezekért is pénzt kérnek, Kalifornia pedig be is tiltotta őket. Sok helyen felváltották őket a papírtáskák, a pamutból készült bevásárlószatyrok és a környezetre kevésbé ártalmasnak vélt, lebomló műanyagtáskák. A zöldek műanyagzacskók ellen folytatott évtizedes harca után lehet, hogy nemsokára hivatalosan is kiderül: mégsem ez a legkárosabb csomagolóanyag, a napokban ugyanis érdekes kutatás eredményeit szellőztette meg az Independent című brit lap. Az életciklus-elemzés meglepő adatokat tartalmaz: ha egy műanyag zacskót két alkalommal is felhasználnak, az annyival járul hozzá a globális felmelegedéshez, mint a legalább négyszer felhasznált papírtáska, azaz a környezetbarátként hirdetett papírt kétszer annyit kell használni, mint a műanyagot, hogy ne ártsunk vele többet a természetnek. Ahhoz, hogy egy pamutból készült szatyor környezetre gyakorolt hatása ennél ne legyen nagyobb, legalább 171-szer kell használni, mielőtt a szemétbe dobjuk. A tanulmány szerint a polietilénzacskók környezeti hatása könnyedén ellensúlyozható lenne, ha a vásárlók a műanyag használata helyett legalább egy évig mindennap ugyanazzal a pamuttáskával mennének vásárolni vagy ha a papírzacskókat minimum háromszor felhasználnák, mielőtt kidobják őket. Ezzel szemben a legtöbb papírtáskát csupán egyszer, a textilből készült táskákat pedig átlagosan mindössze 51 alkalommal használják fel a fogyasztók. A jelentés szerzői arra jutottak, hogy egyszeri használat esetén a polietilén zacskók a legkevésbé ártalmasak – elsősorban igen kis súlyuk miatt. Vagyis nem feltétlenül az a baj, hogy nejlonzacskókat használunk, sokkal inkább az, hogy nem használjuk fel őket többször, többféleképpen.

Az Independent szerint a kutatást még 2005-ben rendelte meg a brit kormány és a jelentést már egy éve benyújtották a készítők, de A bevásárlószatyrok életciklusának felmérése című dokumentum eredményeit még mindig nem hozták nyilvánosságra. A sómítosz, a koleszterinmítosz, a tojásmítosz, a tejmítosz zavarba ejtő libikókája után úgy tűnik, ezentúl egy újabbal gazdagodunk, mert a tudományos munka eredményeit nemsokára ügyes lobbisták és kiváló PR-szakemberek fogják cáfolni vagy erősíteni. Ebben az esetben azonban nélkülük is roppant egyszerűen eldönthetjük, mi a helyes. Bevásárlásra vigyünk magunkkal tartós, mosható vászontáskát. Ha mégis szatyrot kell vennünk, válasszuk a papírtáskát és használjuk többször. Ha nejlonszatyorra fanyalodunk, azt se dobjuk el azonnal. A boltban csak akkor fogadjunk el újabb zacskót, ha valóban szükségünk van rá. A piacra járjunk fonott kosárral vagy a bicikliről könnyen le- és felszerelhető műanyag változattal. A zacsik megsarcolása mellett ugyanis a gondolkodásmód megváltozása lenne a legfontosabb fegyver a nejlon ellen folytatott csatában, hiszen azért, mert valamit ingyen adnak, még nem biztos, hogy szükségünk is van rá: ha belegondolunk, ezek az egyszer használatos zacskók legfeljebb fél óráig szolgálnak bennünket, azután kidobjuk őket. A szakértők úgy saccolják, hogy lebomlásukhoz 300-400 évre van szükség.