A Vajdasági Szociáldemokrata Liga községi szervezetének tagjai azt állítják magukról, akkor is fontosnak tartják a zentai polgárok érdekképviseletét, amikor ellenzéki szerepkört töltenek be. Ezt azonban nem munkával vagy építő jellegű ötletekkel, hozzászólásokkal kívánják megvalósítani, hanem gáncsoskodással, sárdobálással, rágalmazással, féligazságokat tartalmazó röplapok terjesztésével. Számon kérik a jelenlegi városvezetéstől, mit tett az elmúlt másfél évben, miközben arról hallgatnak, amivel ők nem számoltak el.
Mi, a Vajdasági Magyar Szövetségen belül nem vagyunk hívei az egymásra mutogatásnak és a folyamatos hátrafelé tekingetésnek, mert ezek nem a fejlődést és a haladást szolgálják, de kénytelenek vagyunk megválaszolni a „három emberből álló” s valamikor az önkormányzatban munkaviszonyban (politikai funkcióban) levő zentai Vajdasági Szociáldemokrata Liga néhány állítását.
Akik látták a községi önkormányzat új honlapját, azok elfogultság nélkül megállapíthatták, hogy tetszetős, modern, látványelemekben gazdag és funkcionális. A cél felkelteni a külvilág érdeklődését Zenta iránt, hogy ellátogassanak hozzánk, vagy lehetőség szerint befektessenek községünkben. De ami még ennél is fontosabb, egy fiatal zentai vállalkozó készítette a legkedvezőbb árajánlattal, mert mi valóban az itteni embereket kívánjuk támogatni. A zentai önkormányzat új honlapja nem egymillió dinárba került – mint ahogyan a röplapban állítják, hanem egy nullával kevesebbe, egészen pontosan 106 633 dinárba. Ami elég nagy különbség! Mit is írtak? Hogy az egymillió a reális ár tízszerese? Pontosan. Akkor megállapíthatjuk, hogy az új honlap reális áron készült el.
Azt viszont egyáltalán nem tartjuk reálisnak, hogy az előző városvezetés, amelynek a Vajdasági Szociáldemokrata Liga is részese volt, 2010 márciusában 1 475 000 dináros, 2011-ben pedig 2 761 200 dináros szerződést kötött egy belgrádi céggel, amely – legalábbis papíron – kommunikációs feladatokat látott el, állítólag a nyilvánossággal való kapcsolattartással foglalkozott. Erről miért nem beszélnek? Vagy arról, hogy az elmúlt időszakban a havonta megjelent községi lapért egy inđijai vállalkozónak először 1 111 500, majd 1 985 642 dinárt fizettek ki. Vajon ennek a pénznek nem lett volna jobb helye? Fordíthatták volna városfejlesztésre, járdák, utak karbantartására, intézmények fejlesztésére, hogy az ő szavaikat idézzük.
Könnyű fényűző, pazarló életet élni úgy egy önkormányzatban, hogy utána a tetemes adósságot más törlessze. Mert most a jelenlegi, VMSZ-es többségű önkormányzat tetemes, több mint kétszázmillió dináros adósságot kénytelen fizetgetni, amelyet az elmúlt 3 éves időszakban hagytak rá, többek között a Liga is.
És sorolhatnánk még tovább, de nem tesszük! Inkább büszkék vagyunk arra, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben is működnek az intézményeink, nem sodródnak adósságba, bizonytalanságba a pénztelenség miatt. Pedig az országban sok községben jelentős lemaradások vannak a kifizetésekben.
Ennek tudatában csak azt gondolhatjuk, hogy nagyon savanyú az a bizonyos szőlő, vagyis a röplap íróit egyáltalán nem a zentai polgárok sorsa aggasztja, hanem az, hogy ők már nem részesei az önkormányzati hatalomnak.
Pedig mindent megtennének, hogy ismét döntéshozó pozícióba kerüljenek, akár olcsó politikai pontszerzéssel is! Ha nem így lenne, akkor nem hagyták volna az ebek harmincadjára a távfűtéssel foglalkozó, több mint ezer aláírást tartalmazó petíciót, hanem átadták volna rendes úton, hogy biztos a polgármester kezébe kerüljön. De nekik fontosabb volt a tévés szereplés.
Hol voltak ezek a vezető emberek akkor, amikor éveken keresztül drágult a villanyáram, a gázfűtés, a fa ára? Csak akkor baj a baj, ha a sajátunk, és nem másé? Az önkormányzat nem hagyta fűtési megoldás nélkül a polgárokat, és továbbra is azon dolgozik, hogy az esetleges hibákat kiküszöbölje. Nem állítjuk, hogy minden tökéletes, de igyekszünk reális szabályokat alkotni. A párbeszédtől pedig sohasem zárkóztunk el, s nem fogunk a jövőben sem.
Ha bárki hajlandó nekünk segíteni a község fejlesztésében, szívesen meghallgatjuk a javaslatait. Építő jellegű megoldásokat várunk, amelyek községünk előrehaladását szolgálják. De a gáncsoskodástól, féligazságoktól, sárdobálástól kíméljenek meg minket! Különösen így, advent idején, amikor mindenki elcsendesedik, magába száll, lelkében a megbékélést és a szeretetet keresi. Mivel mi is ezt tesszük, részünkről a párbeszédnek ezt a fajtáját lezártnak tekintjük.
