2024. április 26., péntek

Mi a Szederinda Népdalkör sikerének titka?

Erről nyilatkoztak a palicsi kórus tagjai és a helyi magyar művelődési egyesület elnöke

Nagyon erős Kárpát-medencei mezőnyben lett a csoportos ének kategória győztese a palicsi Szederinda Népdalkör Budapesten, az Idősek határokon átívelő kulturális és művészeti vetélkedőjének döntőjében. A palicsi népdalkör – amely január 18-án ünnepli a 13. születésnapját – az elmúlt években is már számos rangos népzenei találkozó díjazottjaként vívott ki magának rangot, elismerést Kárpát-medence-szerte.

Brezovszki Eszterék 2000-ben költöztek Palicsra. Gyakran ellátogatott a nyugdíjasok egyesülete rendezvényeire, ahol a társaság szívesen énekelgetett. Amikor felmerült az ötlet, jó lenne énekkart alakítani, tudván, hogy Topolyán is ezzel foglalkozott, nyilvánvaló volt, hogy ő lesz a népdalkör vezetője. A Szederinda 16-17 vállalkozó kedvű asszonnyal indult, majd férfiak is csatlakoztak hozzájuk. Jelenleg mintegy 30 tagot számlál a népdalkör, a csoport kétharmada nő, egyharmada férfi, átlagéletkoruk 65 év.

Az Idősek vetélkedőjén – amelynek elődöntője Szabadkán, középdöntője Pécsett, döntője Budapesten volt – vajdasági gyűjtésű betyárdalokkal szerepeltek, amelyeket első ízben a 2010-es Durindón énekeltek.

– A Durindóra minden évben vajdasági népdalcsokrot készítünk, Bodor Anikó úgy tanított bennünket, hogy e seregszemlére vajdasági dalokkal menjünk. A népdalkörök – amelynek tagsága leginkább az idősebb korosztályhoz tartozik – feladata az, hogy átadjuk a fiataloknak a saját népzenei anyagunkat. Természetesen más magyar tájegységeken gyűjtött dalokat is szeretünk énekelni, de azért leginkább a vajdasági népdalokkal lépünk fel – hallottuk Brezovszki Esztertől, a népdalkör vezetőjétől.

Hetente kétszer próbálnak, kedden és csütörtökön, a helyi közösség épületében kaptak helyet. Ezt most renoválják, ideiglenesen most más helyszíneken próbálnak – mi kedd estefelé a Villa Ankora idősek otthonának ebédlőjében találkoztunk velük. Javában készülnek a Palicsi Magyar Művelődési Egyesület karácsonyi műsorára, ahol a népdalkör mellett a két gyerektánccsoport, a citerazenekar, a szavalócsoport tagjai is fellépnek.

A Szederinda az elmúlt hónapokban az egyik utazási iroda népzenei vetélkedőjén kiemelt arany minősítést kapott, majd ugyancsak az iroda által szervezett Idősek Ki mit tud?-ján szintén kiemelt első helyet – amelyeken a nyeremény külföldi út volt –, és ezen felbátorodva jelentkeztek be az Idősek határokon átívelő kulturális és művészeti vetélkedőjére is, amelynek, mint már említettük, szintén megnyertek.

– A sikerhez nagy mértékben hozzájárul, hogy a csoportban erős a közösségi szellem. Természetesen, mint mindenütt, nálunk is vannak hullámvölgyek, de leginkább megoldjuk ezeket a problémákat. Karácsony táján mindig megajándékozzuk egymást, ennek egész évre kisugárzó hatása van. Persze, a sikerhez az énektudás is lényeges, ám nagyon fontos az, hogy mindenki egyet akarjon. Amikor elindultunk Pestre, úgy beszéltük meg, nem baj, ha nem térünk haza díjjal, akkor se fogunk csüggedni, lesz még alkalom, hogy győzzünk, de persze akarja mindenki, hogy mi nyerjünk. Mindenki titokban abban reménykedett, hogy mi leszünk a legjobbak. Ennek ellenére, az eredményhirdetésen, amikor a nevünket szólították, mégis mindannyian meglepődtünk, hogy mi kaptuk a díjat. Ahhoz, hogy ennyi helyen érünk el sikereket, az is, kell, hogy a korunknak, a csoport tudásának, összetételének megfelelő dalokkal lépjünk fel – válaszolta a népdalkör vezetője arra a kérdésre, hogy mi a sikerük titka.

A Szederinda az évek alatt itthon és Kárpát-medence-szerte tekintélyt vívott ki magának, gyakran hívják őket itthon és külföldön is vendégszereplésekre, ők is szerveznek kórustalálkozót.

Szeles Attila, a palicsi Magyar Művelődési Egyesület elnöke sms-ben értesült a népdalkör győzelméről.

– Épp az erdő közepén álltam, amikor megjött az üzenet, akkorát kiáltottam örömökben, hogy aznap nem sokat tudtunk vadászni, mert ami vad volt a környéken, az mind szétszaladt – mesélte. – Én is úgy érzem, hogy a siker titka az egység, a közösségi szellem. Palics kis település. Az olaszoknak van egy mondása, hogy az egész világ egy kis falu, és mi tényleg úgy vagyunk itt, hogy bármerre megyünk, mindenütt testvérkét fogadnak bennünket, és mi is mindenkit befogadunk. A tavalyelőtti kórustalálkozónk után az egyik magyarországi csoporttól elbúcsúztunk, majd néhány perc múlva visszatért az autóbuszuk. Kiszállt a csoport vezetője, és azt mondta: „köszönjük, hogy leckét kaptunk magyarságból.” Jól esett nagyon, pedig nem tettük semmi különöset, csak önmagunkat adtuk. A kórusunk kiemelkedő eredményei annak köszönhetőek, hogy szeretik ezt, amit csinálnak. Esztinek nincs könnyű dolga, mert mind magasabbra kell helyeznie a mércét. A kórustagoknak viszont minden siker további, még nagyobb lendületet ad – hallottuk a művelődési egyesület elnökétől. Szólt arról, hogy a siker hihetetlen háttármunkát igényel, mert gyakran össze kell adni a pénzt utazásra és egyébre.

– Ahhoz, hogy ez az egyesület fejlődni tudjon, hangszereket, új viseletet tudjunk vásárolni, valóban kell egy háttércsapat. Idén kaptunk pénzt a tartományi művelődési titkárságtól, Szabadka várostól, a Magyar Nemzeti Tanácstól, a Vajdasági Magyar Szövetségtől is kaptunk támogatást, vállalatoktól is kaptunk donációt. Szükség van az anyagiakra, hogy ilyen színvonalon tudjunk működni. Mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult a sikerhez, szeretnék ezúttal is köszönetet mondani – hallottuk Szeles Attilától.

Brezovszki Esztert a népdalkör tagjainak viseletéről is kérdeztük. Mint megtudtuk, egyetlen régi, rossz fotográfiát találtak, amelyen egy idősebb pár palicsi viseletben van lefényképezve, végül az általános dél-alföldi viselet mellett döntöttek. E fellépőruhájuk már tízéves, az évek alatt megkopott, úgyhogy most egy magyarországi viseletkészítő műhelyben varratnak majd újat, hogy legyen egy szép, ünnepélyes komplett viseletük, ennek finanszírozásához keresnek majd támogatókat.

Arról, hogy a kórustagoknak mit jelent az, hogy e népdalkörben énekelhetnek, Vlahović Katalin így vall: – 2008-tól vagyok kórustag, nagy hiányérzetem van, amikor a nyári hónapokban, illetve karácsony után néhány hétig szünetelnek a próbák.

Nagy Katalin kórustag (,,civilben” nyugdíjas és a helyi közösség közgyűlésének elnöke) a következőképp fogalmazta meg, mit jelent a Szederinda közösségépítő szerepe: Palics többségében magyarlakta terület, és ha egy ilyen közösséget nem fogunk össze, akkor elveszik a hagyományunk, a népdalaink, a néptáncunk, a népzenénk, de ugyanilyen fontos az irodalmi csoport is, kell a kultúra éltetéséhez. Mi, a népdalkörben olyanok vagyunk, mint egy család. Sok az özvegy, egyedülálló, akiknek sokat jelent ez a közösség. Vannak olyan házaspárok, ahol a férj és a feleség is kórustagok. És vannak olyanok is, mint az én férjem, aki nem tagja a népdalkörnek, de nem rója fel, hogy próbákra, fellépésekre járok, hanem olyankor helytáll otthon helyettem is. Néhányan Szabadkáról járnak ki hetente kétszer a próbákra. Néha vannak kisebb zsörtölődések is, de egy nagy családban ez természetes, és nem ez a jellemző, hanem a jó hangulat, az egymásra való odafigyelés.

– Nagyon jó érzés, hogy az idősek kulturális és művészeti vetélkedőjén Szabadkán, Pécsett és Budapesten is ilyen szép sikert értünk el. Köszönet illeti a kórustagokat, Brezovszki Esztert, hogy ezt megélhettük, a Vajdasági Magyar Szövetséget, Pásztor István elnök urat, Lovas Ildikót, az MNT kulturális ügyekkel megbízott tanácsosát, Kern Sólya Máriát, a szabadkai városi képviselő-testület eddigi elnökét, és mindazokat, akik segítettek, akiknek szerepe volt abban, hogy ez a vetélkedő megvalósult, és el tudtunk utazni a középdöntőre és a döntőre – hallottuk Tóth Slavicától, aki a Szederinda népdalkörben énekel, és kedden este, amikor nem csak egy „sima” próba volt, hanem a népdalkör tagjai otthonról hozott süteménnyel meg is ünnepelték a győzelmet, a palicsi nyugdíjasok egyesülete elnökeként is gratulált a tagtársaknak ehhez a szép sikerhez.