Egyre több fénykép és videofelvétel készül a napokban a Lahn folyó romantikus völgyében elterülő Limburgban. A Frankfurt közelében fekvő, nagy múltú történelmi város, püspöki székhely mindig is vonzotta a látogatókat. Nem véletlenül, hisz az óváros gerendavázas házai és egyéb építészeti remekművei, különösen a 13. században épült héttornyú Szent György székesegyháza (dómja), a legszebb és legjelentősebb létesítmények közé tartozik egész Németországban. Bőven akad mit lencsevégre kapni.
A 34 ezer lakosú Lahn menti Limburg a napokban már világhírre is szert tett. Természetesen legújabb építészeti alkotásának köszönhetően. A remekmű máris mágnesként vonzza a turistákat, akik már-már sorban állnak, hogy lefényképeztethessék magukat a város legújabb építészeti gyöngyszeme előtt, amely legalább két okból került a hazai és a nemzetközi érdeklődés középpontjába.
Az egyik maga az építtető, a másik pedig a település építészeti stílusával harmonizáló műremek költsége, amely előbb óriási felháborodást, majd még nagyobb botrányt keltett. Az építtető az 53 éves Franz-Peter Tebartz-van Elst, a limburgi római katolikus egyházmegye (volt) püspöke, a botránykő pedig a főpap új rezidenciája, és az ahhoz tartozó hivatali egységek a dóm tőszomszédságában. Nemrég derült ugyanis ki, hogy a pazar épületegyüttes költségei 31 millió euróra rúgnak, vagyis az eredetileg tervezett kiadás hatszorosára. Más források a 40 millió eurós végösszeget is elképzelhetőnek tartják.
A püspök emiatt október derekáig magyarázkodott. Nagy kérdés azonban, hogy ki hisz neki. Különösen azok után, hogy korábban (egy másik ügyben) már hamis tanúvallomáson érték.
Azzal érvel, hogy a költségek részben a műemlékvédelmi követelmények miatt ugrottak meg. Részben pedig – amiről viszont a német sajtó számolt be – azért, mert az új püspöki palota szikrázik a luxustól. Az építtető tehát nem garasoskodott. A püspök úr bőségesen fizetett a mestereknek, akik aztán a rezidenciába néhol majdnem földig érő ablakokat is beépítettek, amelyeken keresztül lenyűgöző kilátás nyílik a messze földön híres héttornyú dómra. A reprezentatív épületegyüttes a püspöki lakosztály mellett irodákat, könyvtárat, konferenciatermet, magánkápolnát és egyebeket is magába foglal.
Az étkező egyik falába több száz éves rommaradványokat építettek be dekorációként. Bőven jutott pénz (csaknem 2,9 millió euró) a magánkápolnára is, az átriumra, az alabástrom ablakrészekre és sok másra. Így egy 15 ezer eurós fürdőkádra, 25 ezer eurót érő konferenciaasztalra, különleges galambriasztó rendszerre, vagy a rezidencia körüli kertek rendbetételére, ami 783 ezer eurót kóstált. A rezidencia föld alatti részében tágas szauna, úszómedence, két nagy (130 négyzetméteres) lakás, sőt moziterem is helyet kapott, ezekben csak az asztalosmunkák csaknem 400 ezer euróba kerültek.
A püspöki fényűzés már nyáron szemet szúrhatott a híveknek, mindjárt azután, hogy júniusban felszentelték a rezidencia elkészült hivatalait. Tebartz-van Elstet 2008 végén történt kinevezése óta – tekintélyelvűsége miatt – egyébként sem kedvelték a hívek, s ezért 2012 decemberéig 25 ezren elhagyták a katolikus egyházat a limburgi püspökségben.
A főpapnak azóta sem sikerült belopnia magát a hívek szívébe. Sőt, sok hívő fellázadt ellene; augusztusban már nyílt levélben bírálták azért, mert szerintük nem megfelelően gyakorolta püspöki hivatását és fényűzően élt.
Nem mellesleg, a hívek pénzéből. A német katolikus egyház ugyanis nem kap állami támogatást, elsősorban a hívek bőkezű befizetéseiből tartja fenn magát.
A felháborodásra a Vatikánban is felfigyeltek, ahol a tavasszal megválasztott Ferenc pápa egy szerényebb, puritánabb, és szociálisan érzékenyebb egyház mellett tett hitet. A római katolikus egyház morális-szociális megújításának tervével összhangban alapvető fordulatot, illetve arculat- és szemléletváltást hirdetett meg, amelynek egyik központi eleme épp az öncélú pazarló fogyasztás és a pénz hatalma elleni harc, valamint az egyházi pénzügyek átláthatóságának megteremtése. A pápa már hivatalba lépésekor szakított a vatikáni pompával, és ezzel mintha a (fő)papoknak is azt sugalmazta volna, hogy esetleg követhetnék az ő szerény életvitelét.
Ezért amint a Vatikánban hírét vették, hogy a Németországban csak botránypüspöknek nevezett Franz-Peter Tebartz-van Elst (fényűzésével) hatalmas felzúdulást okozott hazájában, azonnal intézkedtek. Ferenc pápa szeptemberben a limburgi püspökségbe küldte Giovanni Lajolo bíborost, hogy mérje fel a helyzet súlyosságát. Tebartz-van Elst ekkor ígéretet tett az építési költségek felülvizsgálatára. A botrány azonban ennek ellenére sem csillapodott, sőt egyre többen kezdték támadni a főpapot. Két héttel ezelőtt, a vasárnapi mise után, már dühös és elégedetlen emberek 150 fős csoportja tüntetett a limburgi dómnál az egyházi vezető fényűzése, illetve az ellen, hogy a hívek pénzéből luxusrezidenciát építtetett magának.
A püspök egyre kínosabbá vált a német katolikus egyház számára, amelyet pénzügyi és morális szempontból is alaposan megrengetett az ügye. A német egyház, amely egyébként sem örvend nagy népszerűségnek az országban, kellemetlen magyarázkodásra, és alapos vizsgálatra kényszerült. Ennek során választ szeretne kapni arra is, hogy Tebartz-van Elst miként tudott kijátszani három felügyeleti szervet.
Ennél azonban sokkal többről van szó. A (német) katolikus egyház iránti bizalom és a Ferenc pápa által meghirdetett fordulat hitelessége a tét. A Vatikán számára ezért szintén egyre kínosabb a limburgi püspök luxuspalotája körüli botrány, amelyet mielőbb szeretne lezárni. A Vatikánban egy szakértői bizottság kezdte vizsgálni az esetet. A testület egyebek mellett ki akarja deríteni, hogy mennyibe kellett volna kerülnie az építkezésnek, és valóban túlköltekezett-e a püspök.
A napokban került sorra Tebartz-van Elst is, aki még október 13-án – horribile dictu: fapados repülőjáraton – utazott a Vatikánba, hogy „jelentkezzék” a pápánál. A botránypüspök Canossa járásáról először csak annyit közölt a Szentszék, hogy a pápa a héten (hétfőn), a reggeli audiencián több személlyel találkozott, köztük Tebartz-van Elsttel is.
A hét derekán jött a hideg zuhany, amikor a Vatikán diplomatikus hangvételű közleményben tudatta: Tebartz-van Elst „jelenleg nem gyakorolhatja püspöki hivatását”. Ez azt jelenti, hogy a pápa „egy időre” felfüggesztette tisztségéből.
A Vatikán ráadásul azt tanácsolta a püspöknek, hogy az ügyében folyó vizsgálat végéig „egyházmegyéjén kívül tartózkodjék”, vagyis a nyomozás ideje alatt nem mehet vissza „munkahelyére” (rezidenciájára meg pláne nem), sem az eddig a felügyelete és igazgatása alatt álló területre. A német katolikusok központi bizottsága (ZdK) üdvözölte a pápa döntését.
A múlt héten a menesztett főpap „otthoni főnöke”, a német püspöki konferencia elnöke, Robert Zollitsch tárgyalt a római katolikus egyházfővel. Zollitsch szerint a cél az, hogy a limburgi egyházmegyében helyreálljon a nyugalom, és megoldás szülessen „a nehéz ügyre”.
Ferenc pápának fel van adva a lecke. Nincs túl könnyű helyzetben, valóban nehéz ügyre kell megoldást találnia. Ha bebizonyosodik, hogy a limburgi püspök számolatlanul szórta a hívek pénzét, alighanem végleg meg kell válnia tőle. A rezidenciát persze nem bontják le, Limburg egyik kuriózuma marad, amely előtt nagyszerű felvételeket lehet készíteni a jövőben is, amikor már csak kevesek emlékeznek majd az építés körüli, 2013-as óriási egyházi és világi felháborodásra, illetve annak kiváltójára, Franz-Peter Tebartz-van Elstre.
Bár a vizsgálatot csak nemrég kezdte meg a Vatikán, a német katolikus egyházban már egyre hangosabban követelik a püspök végérvényes eltávolítását a posztjáról. Már többször arra is felszólították, hogy nyújtsa be lemondását a pápának. Tebartz-van Elst egyelőre hajthatatlan; inkább megvárná a belső vizsgálat eredményét, amitől azt reméli, hogy tisztázza a vádak alól.
