A hódsági Milovan Zec hétfőn este az „Éhes vagyok” transzparenssel gyalogosan indult el Belgrádba az igazságügyi miniszterhez, akitől arra vár választ, hogy miként éljen meg mindenféle bevétel nélkül. Kedden kora délután Stara Pazován találtak rá az újságírók. Mobiltelefonját, gyógyszereit és egy üveg vizet vitt magával, ételt azonban nem. Azt mondta, hogy ha útközben talál szilvát, akkor azt eszi.
Zec és felesége munkanélküliek, de semmiféle állami támogatást nem kapnak.
– Házunkban évek óta nincsen villanyáram, ugyanis nem volt miből fizetnünk a számlákat. Munkanélküli, háborús veterán és beteg vagyok. A feleségem teljesen mozgásképtelen, de mivel csak másfél munkaéve van, ezért semmit nem kap az államtól. Több alkalommal is szociális segélyért folyamodtam, mindeddig sikertelenül. Azért indultam útnak 40 Celsius-fokban, mert egyszerűen nem tudom, hogy hogyan hívhatnám fel másként a figyelmet a problémámra. Remélem, hogy Nikola Selaković igazságügyi miniszter fogad majd. Szeretném megkérdezni, hogy hogyan várhatja el tőlem az állam a különböző kötelezettségek kifizetését, ha semmiféle bevételem nincsen. Miből éljek? Talán a miniszternek van valami módszere a pénz nélküli túlélésre, elvégre ő az igazságügyi miniszter. Bár igazság ebben az országban egyáltalán nem létezik – panaszkodott a férfi az újságíróknak.
Zec eddig két alkalommal folytatott éhségsztrájkot a hódsági községháza előtt, az önkormányzati illetékesek azonban egyik alkalommal sem fogadták. Egyik éhségsztrájkjának alkalmával összeesett, mivel egyébként cukor- és szívbeteg. Milovan 1995-ben veszítette el munkahelyét. Ha teheti, ócskavasat árul a helyi piacon, ez az egyetlen bevételi forrása.
Az újságírók Milovan ügyében kérdéseket kívántak intézni a hódsági községi illetékesekhez, a polgármester és a községi képviselő-testület elnöke azonban szabadságon vannak.
