2024. április 26., péntek
ELEMZÉS

Kifulladt a Duna

A mellékfolyók alacsonyabb vízhozama miatt tájainkon nem állított új csúcsokat a folyó

A dél-németországi, az ausztriai, majd a magyarországi vízállásjelentések hatására tájaink hosszú időn át – a napok számával adósak maradunk – félelem uralkodott. A számadatok sokasága, mely érthetőre fordítva, folyamatosan a mindenkori legmagasabb vízszintről beszélt, könnyen beijesztette az embereket. Különösen akkor, amikor az adatkészletet a média bőségesen fűszerezte borulással, körítésként pedig – megfelelő adatkészlet hiányában – valóságtól elrugaszkodott kommentárokat szolgáltak fel. A lineáris vízállássaccolás az utóbbi napokban/hetekben – letűnt korok szóhasználattal élve – tömegeket mozgatott meg. A terítékre került adatok sokszínűsége arra vall, hogy olyanok is foglalkoztak a témával, akik úgy vélik, ismerik a vizet. De inni nem szokták.

(Fotó: Dávid Csilla)

(Fotó: Dávid Csilla)

Annak érdekében, hogy a vízszint várható alakulásáról tűrhető összképet állítsunk össze, alaposan szét kell nézni. Mind a folyóhosszon, mind a térképen. Aztán vissza kell tekinteni a múltba, és összehasonlítani a mostani történéseket azokkal a körülményekkel, amelyek közepette annak idején a legnagyobb vizek alakultak ki. A forrásvidék irányából szemlélve, megállapíthatjuk, hogy a felénk hömpölygő víztömegek alpesi eredetűek, az ott hullott kiadós esők hatására gerjedtek. A Felső-Duna mellékfolyói vízgyűjtő területén hulló csapadék mennyisége helyenként meghaladta a kétszáz litert négyzetméterenként, ez húsz centinek felel meg. Errefelé haladva a Közép-Duna mellékfolyói már lényegesen kevesebbet tettek hozzá. Beavatkozásuk senkinek se hiányzott, vízből enélkül is volt bőven, a vízmérők sorra a legnagyobb víz szintjét meghaladó értékeket mutatták. Aztán ennek a jelenségnek, szinte rajtaütésszerűen, vége szakadt. Éppen nálunk.

Ebben a pillanatban (13-a, csütörtök, 13.00 óra) még fogadásokat lehetne feltenni arra, megdönti-e a Duna egyéni csúcsát Bezdánnál, Apatinnál, és Gombosnál. Arra viszont, hogy Újvidéknél is megdönti, épeszű ember immár egy rozsdás dinárt sem tesz fel.

Csütörtök virradóra Bezdánnál megtorpant az áradás, és centizgető liftezésre váltott, nagyjából a +750-es érték körül. Ez tíz-egynéhány centivel alacsonyabb az 1965-ben mért értéknél. Az apatini víz is nagyjából ennyivel marad a mindenkori legmagasabb +807-es alatt, és Gomnbosnál is hasonló a képlet. És akkor jön a Dráva. Pontosabban mondva: nem jön!

A hazai Duna-szakasz vízállására ez a folyó számos esetben döntő befolyást gyakorolt. Most is, azzal, hogy nem tett semmit. Ahhoz ugyanis, hogy a hevesen áradó Duna Újvidéknél gubancokat okozzon, kell az áradó Dráva is. Ez a folyó másodpercenként akár 3000 köbméter vízet is szállíthat, és ha most is ennyivel járult volna hozzá… Erre rágondolni is rossz. Mert ennek negyedét-harmadát küldte. Vízhozama ugyanis alig haladja meg a 800 köbmétert másodpercenként, nivógrammja stagnálást mutat, és csak az eszéki vízmérő mutat jelentős dagályhatásszerű vízszintemelkedést az alvégen, ami a befogadó folyó erősen megemelkedett vízszintjének a következménye. Ezért fog az újvidéki víz jóval a mindenkori legmagasabb alatt maradni.

Völgymenetben haladva is folyamatosan ezzel a jelenséggel találkozunk. Bár a Tisza lassan árad, a legnagyobb vízszintemelkedés Titelnél észlelhető, ami úgyszintén a befogadó folyó megemelkedett szintjének tulajdonítható. Máskülönben a Tisza vízhozama is messze alulmarad a nagyvizek alkalmával mért háromezer alatt, Zentánál 1500-nál kevesebb. A Száva is apad, és ha az eddig elmondottakról nem volna tudomásunk, csodálkozhatnánk afölött, hogy csak Belgrádnál árad.

Mindezzel magyarázható, hogy tíz napig Szendrőnél szinte nem is volt vízszintingadozás, és csak három napja árad mértéktartóan. Az ottani mederben ugyanis simán elfér az a víztömeg, amely Bezdánnál fut be hozzánk, meg az is, ami Újvidék lakosságát ijesztgetni képes. Ahhoz, hogy a Szendrő alatti Dunán – tehát Dél-Bánátban is – kellemetlenségek támadjanak, kell egy jókora tiszai víz, meg egy nemkülönben kiadós szávai is. Ez az, ami arrafelé pillanatnyilag nincs, és a jelekből ítélve egyhamar nem is lesz. Konkrétan, de alaposan lekerekítve: a nyolcezres újvidéki vízhozamra kell a háromezres tiszai és az ugyanekkora szávai is ahhoz, hogy bajok legyenek. A szimpla számítások szerint ebből most másodpercenként 3000 köbméter hiányzik. Helyesbítünk: Nincs, de nem hiányzik!

Mindennek megfelelően szabályozzák a vízszintet a Vaskapuban is. Az átömlő mezők magasságát naponta igazítva kezdetben 165 centivel csökkentették a vízszintet, majd az újonnan kialakult helyzethez idomítva visszaduzzasztottak, és nagyjából egy méterrel a standard telítettség szintje alatt tartják a vizet. Jó hírként könyvelhető el, hogy a Felső-Dunán néhány nappal ezelőtt gerjedt árhullám rövid életűnek bizonyult, és hamar kifulladt. Pozsonynál egy nap erejéig még emelte a vízszintet, de tizenkét centinél többre nem futotta tudásából. Tehát arrafelé végig apad.