Akinek nincs munkája, azért panaszkodik, akinek meg van, sok esetben szintén siránkozik. Legalábbis az Európai Unióban, ahol az év elején rendkívül nagy, átlagosan 10,9 százalékos volt a munkanélküliség. Az eurózónában viszont ennél is magasabb szintre kúszott, sőt márciusban már új negatív rekordot ért el: csaknem 12,1 százalékot. Az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat szerint márciusban 26,4 millió ember volt munka nélkül az EU-ban, közülük 19,2 milliót az eurózóna területén regisztráltak.
Az európai fiatalok helyzete tovább romlott: az unióban 5,7 millió 25 évnél fiatalabb lakosnak nem volt állása; többségüket, közel 3,6 millió személyt az eurózónában tartották nyilván. Éves összehasonlításban legalább ilyen lehangoló a kép: 2012 márciusa és 2013. március vége között ugyanis az EU tagországaiban 1,8 millió, az eurózónában pedig 1,7 millió ember vesztette el a munkáját.
Az Eurostat szerint egy év alatt 19 uniós tagállamban növekedett a munkanélküliség, nyolcban viszont csökkent.
A legrosszabb helyzet továbbra is az euróövezet (déli) periféria országait jellemzi: Görögországban és Spanyolországban 27 százalék közeli, Portugáliában meg 17,5 százalék a munkanélküliség. Ezekkel az országokkal ellentétben Ausztriában, Németországban és Luxemburgban viszont csak 4,7 és 5,7 százalék közötti az állástalanok aránya.
Az EU gazdasági versenytársainak számító USA-ban és Japánban sokkal kedvezőbb a munkaerő-piaci helyzet. Az USA munkanélküliségi mutatója 7,6 százalék volt márciusban, Japáné pedig 4,3 százalék.
Az Európában alkalmazásban állók természetesen tisztában vannak azzal, hogy hazájuk és az unió munkaerő piacán komoly problémák vannak. Mindazonáltal a munkahellyel rendelkezők jó része szintén panaszkodik. Az EU egészére kiterjedő közvélemény-kutatás szerint az elkeseredettek körében elsősorban a munkahelyi stressz a fő gond, és persze az, hogy ezt a problémát a munkáltató nem kezeli megfelelően.
A vezető brit piackutató cég, az Ipsos MORI által végzett legújabb felmérés arról tanúskodik, hogy az alkalmazottak fele szenved a munkával kapcsolatos stressztől. A női munkavállalók közül többen panaszkodnak (54 százalék) a munkahelyi stresszre, mint a férfiak (49 százalék). A munkahelyi stressz megítélése ágazatonként is eltérő. Főként az egészségügyben, illetve az ápolási területeken dolgozók gondolják úgy, hogy rendszeres stressznek vannak kitéve munkavégzés közben.
A megkérdezettek közül tízből négyen állították, hogy cégüknél nem kezelik megfelelően a munkahelyen jelentkező stresszt. A munkával kapcsolatos stresszforrásként a többség a bizonytalan foglalkoztatási helyzetet és a munkahelyek átszervezését nevezte meg. A hatalmas államadósságot felhalmozó országokban a munkavállalók nagy többsége azt állította, hogy esetükben a foglalkoztatási helyzet bizonytalansága a munkával kapcsolatos stressz leggyakoribb oka. Ez a gyakorlatban a következőt jelenti: ezek az alkalmazottak (a megkérdezettek 72 százaléka) elsősorban attól tartanak, hogy munkahelyi átszervezés leple alatt kirúgják őket.
A felmérésben résztvevők kétharmada ugyanakkor azt mondta, hogy a munkaórák száma és a munkaterhelés a legfőbb stresszforrás. Az egészségügyi és az ápolási területen dolgozók az átlagosnál nagyobb mértékben (77 százalékuk) jelölték meg a munkaórák számát, illetve a munkaterhelést a stressz elsődleges okaként.
Tíz munkavállalóból hat a megfélemlítéshez és zaklatáshoz hasonló elfogadhatatlan viselkedésformákat is gyakori stresszforrásként említette.
