Zarándokutunk második napján számos olyan helyet látogattunk meg, melynek meghatározó szerepe volt Jézus életében. A sort azok a Korazim és Kursi városok helyén álló nemzeti parkok nyitották meg, melyeket Máté és Lukács evangéliuma is emleget. Mindkettő immár Kapernaummal együtt jelentéktelenné zsugorodott az elmúlt évszázadokban, ahogyan azt anno az Ember Fia megjövendölte! „jaj néked Korazim!!”, illetve „Te is Kapernaum, a ki az égig fölmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind a mai napig megmaradt volna” (Máté,11:21, 23). A legtöbb csodát ugyanis ebben a térségben tette Jézus, s mégsem „tértek meg vala”.
Az egykor virágzó Korazim már a harmadik és negyedik század fordulóján élt Euszebiusz névjegyzékében is romvárosként szerepel. A zsinagógamaradvány újfent arra emlékeztetett bennünket, hogy milyen könnyen válnak semmivé az anyagi világban felhalmozódott földi javak, melyeknek birtokában az emberek általában a pökhendiség és az arrogancia bűnébe esnek. Amikor az Írás tanúsága szerint Jézusnak nem engedték meg a korazimiek, hogy a zsinagóga falai között mondja el tanításának lényegét, a Messiás megjövendölte a város pusztulását. Egyébként a zsinagógában Mózes kőszékében is helyet foglalhat a zarándok, mert a hagyomány úgy tartja, a bejárattól jobbra lévő ülőalkalmatosságban ülve ítélkezett egykor a Tíz parancsolat kőtábláit Isten kezéből átvevő próféta.
A galilei tótól északra fekvő Kursiban történt ördögűzés eseményeiről is Máté meg Lukács evangéliumának 8. részében olvashatunk. Jézus, miután hajóra szállt tanítványaival, elaludt. A tengeren nagy hullámok kíséretében „nagy háborgás lőn”. A tanítványokat nagy félelemmel töltötte el a tengeren keletkezett nagy vihar és felébresztették a Mestert, aki „felkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség” (Máté, 8:24). A túlsó partra érkezvén „két ördöngős ment eléje”, akik igencsak félelemben tartották a Gadarénusok tartományát. Jézus a közelben turkáló disznó-nyájba űzte az ördögöket. A konda a tengerbe rohant és odaveszett a vízbe. Az ősi Kursit a Talmud, mellesleg, a bálványimádás központjaként emlegeti.
Szám szerint a legtöbb csoda színhelye Kapernaum volt. Péter vendégeként hosszabb időt töltött itt a Messiás. Betegeket gyógyított, visszaadta a bélpoklosnak is az egészségét, meggyógyította vendéglátója lázas anyósát, egy százados gutaütött szolgáját, kiűzte a tisztátalan lelkeket stb.
Arra a helyre, ahol állítólag Péter háza állott, mára egy csónakszerű templomot emeltek, mellette pedig ferences kolostor található. Vele szemben egy 2. századi zsinagóga grandiózus maradványait tekinthettük meg, ami azért volt nagy hatással ránk, mert a falon lévő márványtábla tanúsága szerint itt állt eredetileg az a zsidó imaház, ahol Jézus is prédikált.
Köztudott, hogy Kapernaum virágkorában egy egész kis metropolisz volt. A tanítványok közül legalább öt innen származott, így nem csoda, hogy az első négy évszázadban Jézus emléke igen élénken élt az emberek emlékezetében. A negyedik század végéről hiteles feljegyzések is vannak egy zarándoknő tollából arra vonatkozóan, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak a helybeliek pl. Jézus tabghai tartózkodásának. Három, a Messiással szoros kapcsolatban lévő sziklaképződmény is nevesítve van az Írásában. Az autóúthoz, Via Marishoz közeli helyen található az a terület, ahol az evangéliumok tanúsága szerint, a kenyér- és halszaporítás csodája történt. Először egy oltárt, majd pedig egy templomot emeltek a helybeliek ezen a helyen – írta a zarándoknő. A későbbiek során egy színpompás mozaik díszítésű bizánci szentély őrizte az öt kenyérhez és két halhoz kötődő csoda emlékét, ma pedig az 1982-ben felépített Kenyérszaporító Templom modern épülete figyelmeztet a közismert történetre.
Az egyik hegyoldal sziklaüregét Jézus igehirdető barlangjaként emlegették a zarándoknő kortársai. S akkortájban a helybeliek körében még mindig elevenen élt annak az emléke is, hogy az apostolok körében pontosan hol is jelent meg a feltámadott Krisztus.
A felsoroltakkal még nem ért véget a nap. Az első nagy katartikus élményt is ez a nap tartogatta számomra.
(Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.)
