A lányok ligaszereplését nyomon követjük, láthatjuk, hogy ott is gondok vannak, hiszen nincs kapus, és néhány kulcsember is sérült. Mi újság a fiúkkal?
– Több év kényszerszünet után újra foglalkozhatunk a legkisebbekkel, azaz a 2000-ben és 2001-ben született nemzedékkel. Egyelőre 8-9 gyerekem van, tehát messze járunk még például Zombortól, ahol a helyi úszókluboknak köszönhetően startban 40 gyerekkel kezdhettek el foglalkozni. Mi tehát folyamatosan a létszámmal küszködünk, de úgy gondoltam, legfeljebb bevonom a lányokat is. Végül aztán összejött ez a korosztály, amely két-három éve nem létezett, mert egyszerűen nem jöttek edzeni az alsósok. Úgy érzem, hogy most fellendült valami, mert 15 fiúval és 5 lánnyal dolgozhatok, akik egész télen végig jártak az edzésekre, s erre évek óta nem volt példa. A felsősöknél meg tudtuk tartani a 9 fiút meg az 5 lányt, de ők már nem vesznek részt a heti öt edzésen, mert a sok különóra, a zeneiskola és más kötelezettségek elvonják őket a sporttól. Azt nem tehetem, hogy szankcionálom a kihagyásokat, hanem örülök, hogy egyáltalán összejön a csapat. Ezekkel a fiúkkal beneveztünk a téli és a nyári selejtezőkre is. Zombort sikerült is megverni, de Újvidékkel és Óbecsével már nem tudjuk felvenni a versenyt. Ez azonban jó motiváció a számukra, hiszen mindjárt jobban odafigyeltek az edzéseken, tudtuk korrigálni a hibákat. Összességében tehát úgy érzem, hogy az utánpótlás terén jobb felé indultunk el.
Az ifik tavaly az ország négy legjobb csapata közé verekedték be magukat.
Tóth László zentai vízilabdaedző (Fotó: Laták István)
– A tavalyi sikerünk volt hosszú évek legjobb eredménye, de idén ezt már nem tudtuk megismételni, bár véleményem szerint ezek a fiúk is az ország nyolc legjobb gárdája közé tartoznak. A ’95-ös születésűek kiestek a csapatból, de a ’96-os generációban is van több olyan kiválóság, amely Vajdaság-szinten vezéregyéniség lehetne. Az újvidéki selejtezőben azonban olyan bíráskodást kaptam, hogy például a legjobbunkat, Szabó Szebasztiánt már a második negyed elején kiszórták három kiállítással. Végül már nem volt a cserepadon senki, s érdekes, egy bekiabálás után egyetlenegy kiállítást sem fújtak már ellenünk. Úgy érzem tehát, hogy megfosztottak bennünket a továbbjutás lehetőségétől, mert véleményem szerint jobbak voltak a Vojvodinánál, amelytől végül 10 góllal kikaptak.
A felnőttcsapat kapcsán kezdték-e már gondolkodni?
– Úgy szeretném építeni a csapatot, hogy mindjárt egy huszárvágással kezdeném, tehát csak az lehet a csapat tagja, aki rendszeresen járt, jár edzeni. A tavalyi országos elődöntős, ’95-ös csapatra szeretném építeni a felnőtteket. Ha a tavalyi sikertelenség hullámvölgynek mondható, úgy érzem, idén kijövünk ebből, mert a gyerekek kiválóak, s ha nem lesz olyan bődületes átigazolási lehetőség, mint tavaly (a csapatok korlátlanul igazolhattak akár szuperligás játékosokat is – a szerző megj.), akkor szépen helyt tudunk állni a II. ligában. Ezt igazolja a téli, dunaújvárosi szereplésünk is, ahol a szakemberek megcsodálták a csapatunk képességeit. Az alapozásokat április 1-től kezdtük el, most már csak a gyerekeken múlik, milyen szorgalmasak.
A leányutánpótlás korosztályban kötelezett benneteket a tavalyi országos bajnoki cím. Ez hogy sikerült?
– A két megrendezett tornán körbeverés volt, s végül a harmadik helyen végeztünk. Ezt azonban be lehet tudni annak a sajnálatos ténynek, hogy a kezdőcsapat két alapembere az egyik pillanatról a másikra felhagyott a sportolással, s két olyan kislányt kellett bevetni a helyükre, akiknek a gyengéit rögvest felfedezték a rivális edzők, s ezt ki is használták. Hajszálon múlott tehát a helyezésünk, de lehettünk volna elsők is.
Zentán a jó idő határozza meg a pólós programot. Most május 6-án kezdődik meg az élet a 33-as medencében, akkor női bajnoki mérkőzésre kerül majd sor. Milyen további programokat terveztek a nyáron?
– A bajnokság végét le tudjuk játszani itthon, s ennek nagyon örülök, mert a lányok ezúttal Óbecsén voltak „otthon”. A bajnokság alapszakaszából két mérkőzés maradt, a rájátszást pedig a reményeim szerint a 3. helyről kezdhetjük meg. Ez azt jelenti, hogy a lányoknak legalább 3-4 meccsük lesz még. Ami a program további részét illeti, lesz a II. ligás bajnokság, amelynek pontos időpontját még nem határozták meg. Csak annyit döntöttek el, hogy két fiatalabb és két idősebb játékost lehet majd igazolni, de ezzel kapcsolatban sincs még végleges döntés. Állítólag 24 csapat lenne ebben a rangfokozatban, de egyelőre rejtély, hogy hány gárda jelentkezik majd be. Tavaly a leánytornákra bevontuk a fiúkat is, ami sikernek bizonyult, s ennek köszönhetően kaptunk a télen meghívást Magyarországra, s most viszonozzuk a vásárhelyieknek és a dunaújvárosiaknak is a vendégfogadást. A télen nagyon kellett ez a fiúknak, mert kimozdultak a monotóniából, s tovább motiválta őket. Most is azt tervezzük, hogy a fiútornát beleolvasztjuk a lánytornába. A dél-afrikaiak a hírek szerint idén is itt lesznek egy hetet, Szentessel is kiváló az együttműködésünk, a hódmezővásárhelyiekkel meg azt beszéltük meg, hogy kéthetente találkozunk.
Az 50-60 éves zentai pólómedencével minden évben van teendő. Mi most a legégetőbb gond?
– Ezzel a medencével úgy vagyunk, hogy minden évben az első töltésnél azt nézzük, hol dől be, vagy hol ömlik ki a víz. Idén a magas talajvíznek köszönhetően nem folyt el sok helyen, de egy régi kritikus repedés továbbra is veszélyes, amivel előbb-utóbb gondunk lesz. Évek óta azon dolgozunk, hogyan lehetne egy új medencét felépíteni, mert ezért a mostaniért minden évben imádkozni kell.
