Tizennégy évvel ezelőtt ezen a napon dobták le a NATO harci gépei az első bombákat Jugoszláviára. Az 1999. március 24-én kezdődött, 78 napig tartó szakadatlan bombázásban különböző becslések szerint összesen 1,2–3,5 ezer polgári lakos, katona és rendőr halt meg, az ország gazdasága pedig mintegy 30 milliárd dolláros kárt szenvedett.
A NATO 19 tagországa azután támadta meg Jugoszláviát, hogy kudarcba fulladtak a franciaországi Rambouillet-ben, valamint Párizsban folyó tárgyalások Koszovóval kapcsolatban, és így szerettek volna véget vetni Slobodan Milošević déli tartománybeli erőszakkampányának. A légicsapások március 24-én, az esti órákban kezdődtek meg Javier Solana, akkori NATO-főtitkár utasítására, Jugoszlávia még aznap éjjel hadi állapotot hirdetett. A NATO csapatai az Adriai-tengerről, négy olaszországi légibázisról, valamint stratégiai légibombázókkal nyugat-európai bázisokból és még az Egyesült Államokból is célba vette Jugoszláviát. A 11 héten át tartó bombázás és a kumanovói egyezmény aláírása után, mivel a jugoszláv csapatok egyértelműen megkezdték a kivonulást Koszovó területéről, a NATO 1999. június 10-én bejelentette, hogy felfüggesztette a légitámadásokat. A NATO-beavatkozás után Koszovó ENSZ-protektorátus alá került.
A válság után közel 800 ezer albán menekült visszatért a tartományba, miközben elmenekült a szerbek kétharmada, közel 230 ezer ember, csupán néhányan tértek vissza.
A légicsapásokból származó anyagi károkról szintén többféle becslés létezik, az akkori belgrádi vezetőség mintegy 100 milliárd dollárról beszélt, majd kártérítési keresetet nyújtott be a NATO tagországainak. A G17 Plusz gazdasági szakembereinek becslése szerint a kár valós értéke mintegy 29,6 milliárd dollár.
