A gyűlés olyan gördülékenyen indult és tartott is, mint a régmúlt idők évi közgyűlései. Azokra a mára szinte feledésbe merült, előre lefutott horgászegyesületi közgyűlésekre emlékeztetett, amelyeken mindenki szaporán bólogatott mindarra, amit a többiek mondanak. Mert amíg arról ment a szó, hogy mit ért el az egyesület; mit valósított meg a tervei közül – a rendelkezésre álló eszközökkel és a behatárolt mozgástéren belül – a két közgyűlés közötti időszakban, addig senkinek sem volt kifogása az elhangzottakkal kapcsolatban. Akkor sem, amikor megjutalmazták a tavalyi év korosztályonkénti legsikeresebbjeit: Csonka Bencét, Nemanja Manojlovićot és Pálfi Zsoltot. Figyelem kísérte Buzás Mihály rovatszerkesztőnknek az engedélybojkottal, a törvénymodósítási követelésekkel és a halakban talált fonálférgekkel kapcsolatos élőújságszerű beszámolóját is.
Aztán a folyó ügyekként bevezetett, utolsó napirendi pont keretében felforrósodott a légkör. A szókimondásáról elhíresült Adankó Iván egyesületi elnök és a Tiszával gazdálkodó Ribolovački savez Vojvodine Kft. alkalmazásában levő halőrök között élénk szópárbaj kerekedett. Hogy az egyesületi elnök és Dušan Jovanović, a vízkezelő vezetője közötti kapcsolatok már huzamosabb ideje nem nevezhetőek felhőtlennek, immár tágabb vidéken is közismertnek számít.
Vitára ez alkalommal az Ada környéki halasítások elmaradása, valamint a horgászok megítélése szerint az orvhalászok zavartalan ténykedése adott okot, ami helyileg szemlélve visszatérő témának számít. Újszerű viszont a vízgazda „tetemre hívása” a tavalyi budzsáki halpusztulás miatt. A horgászok szerint ugyanis a vízkezelőnek intézkednie kellett volna, hogy az ne következzen be, aszályos időben friss vizet kellett volna szivattyúztatni oda. Kifogásolták azt is, hogy a vízkezelő nem volt hajlandó elfogadni önkéntes halőröknek az egyesület által erre a munkára javasolt személyeket.
Kis Zorán és Fenyvesi Nándor halőrök – felmutatva tagsági igazolványukat jogot formáltak a vitára – számonkérésekkel válaszoltak a bírálatokra. Kifogásolták, hogy az egyesület egy másik vízgazdánál szerzi be az engedélyeket – ott nagyobb a provízió –, holott az nem halasít és halőrszolgálatot sem tart a Tiszán. Tehát az egyesület nem azoknak fizet, akikkel szemben elvárásai vannak.
A kölcsönös vádaskodás egyértelműen annak a következménye, hogy a hatályos törvény ebbe a keretekbe kényszerítette mind a horgászokat (egyesületestül), mind a vízgazdákat (halőröstül). Amíg ezen a téren nem történik áttörő változás, addig az egyesületek évi közgyűlésén kipattanó viták (értsd: veszekedések) sem oldhatnak meg semmit.
