Még decemberben is úgy tűnt, hogy Janez Janša szlovén kormányfő irányítja a tranzíció utolsó szakaszának mozgatórugóit és mindössze két hónappal később, miután a parlament leváltotta, máris távozik. Ezúttal nemcsak a kormányfői tisztségtől válik meg, hanem mint az országos tüntetéseken leggyakrabban bírált tisztségviselő, a korrupcióellenes bizottság vádlottja és a Szlovéniában már húsz éve uralkodó elit egyik jelképes alakja lép le a politikai porondról.
Az új parlamenti többségnek azonban semmi oka sincs az ünneplésre. Az országot nyomasztó nehézségek ugyanis jóval súlyosabbak a Janšával kapcsolatos gondoknál. Szlovénia ismét egy nehéz év előtt áll, a válság még mindig csak mélyül. Kétszázalékos gazdasági visszaesést jeleznek a szakértők erre az évre, a költségvetési hiány az év végére meghaladhatja az öt százalékot és nincs semmi jele annak, hogy a 125 ezer munkanélküli száma csökkenhetne. Az eladósodott vállalatok, néhány nagyobb kivitelre termelő cég kivételével, nem kapnak megrendeléseket, a bankrendszer veszteségei rekordnagyságúra duzzadtak. Túlzás nélkül elmondható, hogy Szlovénia a klinikai halál állapotába került. A gazdasági pangás, a politikai és kapitalista elit túlkapásai tovább fokozták a távlattalanság érzését és az elkeseredést. A nagy regionális munkaadók egymás után csődbe jutnak, egyes kórházaknak már gyógyszerre sem telik. A fiatalok külföldre távoznak, az korosabbak egyre nehezebben élnek, a középosztály gyors ütemben bomlik fel. Ilyen körülmények között kell majd Alenka Bratušek újonnan megválasztott kormányfő kabinetjének átvenni a kormányrudat. Márt a kezdet kezdetén nagy gondokkal szembesül. Miközben Janez Janša „tálibjai” ideológiai szempontból egyöntetűen követték a téves gazdasági dogmát, miszerint a takarékosság a mindenható érzéstelenítő és gyógyír a válságra, addig Alenka Bratušek mögött egy érdekkülönbségektől feszített igen tarka pártkoalíció áll. Ráadásul kevés politikai tapasztalattal rendelkezik, elkelne neki a néhai Janez Drnovšek szinte csodatevő képessége egy működőképes koalíció összekalapálására. Egyelőre nincs válasz a kérdésre, hogy az állami vállalatok eladását hazaárulásnak tekintő Szociáldemokrata Párt, a kérdéses vállalatok egynegyedét az alkalmazottaknak odaadni óhajtó Pozitív Szlovénia és az állami vállalatok azonnali eladása mellett kardoskodó Polgári Lista hogyan jut majd közös nevezőre. Azt sem tudni még, hogy milyen kompromisszumos megoldást találnak a megroggyant bankrendszer bajainak orvoslására és hogy az új kormány egyáltalán meddig marad majd talpon.
Elődjével szemben Alenka Bratušeknek azonnal hatalmas elvárásoknak kellene eleget tennie, a válság leküzdésére irányuló intézkedések tekintetében pedig még nehezebb lesz a dolga. A lázadás szellem már kiszabadult a palackból. A szakszervezetek az utcára vitték a munkásokat, a közalkalmazottakat, az egyetemi hallgatókat és az új kormánynak folytatni kell velük a párbeszédet. Ezért messze ható döntéseket kell meghoznia, mindenekelőtt a bankrendszer bajainak orvoslására. Emellett zéró toleranciát kell mutatnia a korrupcióval szemben, népszerűtlen reformintézkedésekre kényszerül majd, meg kell egyeznie a szakszervezetekkel és jóvá kell tennie a Janša-korszak „igazságtalanságait”. Két hét múlva – addig kell megalakítani a kormányt – világosabb lesz a kép, hogy Alenka Bratušek kire is támaszkodhat, ezért az elemzők azt tanácsolják neki, hogy kerülje a populista lépéseket, inkább a hatékony intézkedésekre összpontosítson, mert különben ő is igen gyorsan távozhat.
