Korántsem biztos, hogy hamarosan megegyeznek az Európai Unió állam- és kormányfői a közösség új, 2014–2020-as költségvetéséről. Ennek ellenére csütrötök este Brüsszelben ismét találkoztak, hogy rendkívüli uniós csúcstalálkozón egyezkedjenek a következő hétéves költségvetés kerettervéről, vagyis a főösszegről. A kétnaposra tervezett találkozó kezdetét csütörtök délutánról este hat óra utánra halasztották. Magyarországot a csúcson Orbán Viktor miniszterelnök képviseli.
A találkozó előtt több politikus is igyekezett eloszlatni annak reményét, hogy a tavaly novemberi kudarc után már ezen a találkozón meg lesz az új, hosszú távú költségvetése a súlyos válsággal és recesszióval bajlódó EU-nak. A francia államfő azzal hűtötte le a kedélyeket, hogy még nincsenek meg a feltételek a megállapodáshoz. Mielőtt Francois Hollande ismertette volna előrejelzését, tárgyalt Mario Monti volt olasz kormányfővel.
A válságkezelésbe belebukott Monti egyetért a francia elnökkel. Róma tehát nem sietteti a költségvetés elhamarkodott elfogadását. Nem véletlenül, hiszen a válság sújtotta Olaszország már 2011 óta az EU fő nettó befizetője. Monti ezért úgy véli: a jelenleginél átláthatóbb és igazságosabb hétéves költségvetés kell.
A tavaly novemberi csúcstalálkozón az uniós vezetők képtelenek voltak megállapodni a 27 tagállam közös költségvetésének tervezetéről. Sem a főösszeget, sem annak tételeit, fejezeteit nem fogadták el. Ezért újat kell kidolgozni.
A tagoknak arról kell megállapodniuk, hogy mennyit adjanak a közös (brüsszeli) kasszába 2014 kezdete és 2020 vége között. Bár viszonylag szerény összege(k)ről van szó, az álláspontok még mindig távol állnak egymástól. Az eredeti tervek szerint az EU-kasszába a 27 tagország – 2014 és 2020 között – összesen 1033 milliárd eurót fizetett volna be, vagyis az unió összevont bruttó hazai össztermékének (GDP) csupán egy százalékát. A novemberi csúcs résztvevői még ezt is sokallták. Ezért ez a főösszeg-javaslat – a leggazdagabb uniós országok egy részének nyomására – 973 milliárd euróra apadt. De több (spóroláspárti) tagállam ezt is elvetette. Közöttük a britek voltak a leghangosabbak: London már akkor 886 milliárd euró mellett kardoskodott.
Elsősorban a nagyobb és gazdagabb (nettó befizető) országok – mindenekelőtt Nagy-Britannia, Németország, Hollandia és Svédország – küzdenek azért, hogy az eddiginél kevesebbet kelljen befizetniük a brüsszeli közös kasszába. Az EU-t fojtogató (adósság)válság okozta otthoni pénzszűke és a hazai költségvetési megszorítások miatt követelik az uniós büdzsé (jelentős) csökkentését.
Az uniós erőviszonyok ismeretében szinte biztos, hogy az évtized végéig szóló költségvetés – feltéve ha elfogadják – sokkal kisebb lesz, mint a lassan lezáruló jelenlegi (2007–2013-as) hétéves keretösszeg. Ráadásul, az is valószínűsíthető, hogy a fejlesztésekre majdan rendelkezésre álló pénzt az eddiginél is szigorúbb feltételek mellett lehet majd elkölteni.
A kisebb és szegényebb államok, vagyis a nettó kedvezményezettek viszont abban érdekeltek, hogy a közösből (Brüsszeltől) továbbra is legalább annyit kapjanak, mint az elmúlt években. (Nettó kedvezményezettek azok az országok, amelyek több pénzt kapnak vissza támogatások formájában a közös kasszából, mint amennyit abba befizetnek.).
Ezek az országok – a kohézió barátaiként ismert – szövetségbe tömörültek, hogy együtt érvényesíthessék követeléseiket a „nagyokkal” szemben. A kohézió barátainak nevezett 15 állam csoportosulása – az EU kormányának tekintett Európai Bizottság és az Európai Parlament támogatásával – tavaly még növelni akarta a 2014–2020-as költségvetést. A novemberi csúcs kudarca óta már megelégednének az új uniós költségvetés minimális mérséklésével is. Elsősorban azt szeretnék, ha nem csökkennének (jelentősen) a számukra különösen fontos fejlesztési és felzárkóztatási támogatások.
Brüsszel a közös kasszából finanszírozza a tagállamok különböző programjait. Az EU intézményrendszerét (a 30 ezer fős bürokratikus apparátusával) és az európai méretű infrastrukturális hálózatokat szintén a közös költségvetésből tartják fenn. A versenyképesség előmozdítására, az uniós polgárok biztonságára, a közös külpolitikára, az igazságügyi feladatokra, a határvédelemre, a segélyezésekre, a bevándorlási politikára és sok egyébre is az uniós büdzsé ad pénzt.
Ha a pénzen marakodó EU-tagok a közeljövőben sem tudnak megegyezni, ennek súlyos következményei lehetnek. A költségvetési tárgyalások lezárására elvben még ez az év áll rendelkezésükre. Ha 2013 végéig sem állapodnak meg, az EU-ban 2014-től a hétéves pénzügyi keret helyett már csak éves költségvetések lesznek. Ez pedig még a jelenleginél is nagyobb feszültségeket okozhat az unióban, hiszen a 27 rivális országnak évente kell majd csatáznia a pénzért, amiből mindig csak egy évre tervezhetnek, vagyis elfelejthetik a hosszú távú felzárkóztatási és egyéb programokat.
