Fotó: Diósi Árpád
„A gazdaság stupid” – mondta egy alkalommal Bill Clinton. A stupid, vagyis buta, hülye kifejezés ebben az esetben nem az IQ hiányára, hanem az érzéketlenségre, a felelőtlenségre utal.
Az Egyesült Államok egykori elnöke minden bizonnyal sokféle helyzettel találkozott, ami a gazdasági felelőtlenséget, kizsákmányolást illeti, és szerteágazó, sokféle módját ennek a visszaélésnek nálunk is tanulmányozhatta volna.
Már-már közhelynek, elcsépelt frázisnak számít az elmúlt évek magánosításait emlegetni, hiszen lassan egy évtizede ugyanazt szajkózzuk. A legegyszerűbb, mindennapjait élő polgár is ismeri, tudja, milyen módszerrel szipolyozták ki vállalatainkból az utolsó csepp életet is. Vagyonukra, ingatlanjaikra hitelt vettek fel, zálogosítottak mindent, a hitelt – több millió eurókról beszélünk – pedig „kimenekítették” az országból. Tudjuk, kik voltak, tudjuk, hogyan csinálták, mégsem bűnhődött még érte senki. S talán pont az a munkásember érti ezt legjobban, aki ott dolgozott, aki együtt lélegzett és fejlődött a vállalattal, mígnem egyik nap meg sem köszönve az addigi együttműködését, az utcán találta magát.
A homo economicus – mondja egy olasz szociológus – aszociális, érzéketlen. S valóban, a mai pénzcsinálásra specializálódott piac esetében csak egy a fontos, mégpedig a profittermelés, s az ember itt egyszerűen csupán humánerőforrás. Amire többé vagy inkább kevésbé van szükség.
Ami a gazdasági felelősségvállalást illeti, nálunk ez valóban ismeretlen fogalom, de a nyugati vállalatokkal való példálózást sem vinném túlzásba. Tudjuk, hogy a legtöbb multicég hogyan bánik az alkalmazottaival – napi 8–10 órás munkaidőben egyszer állhatnak fel a pénztárgéptől, s mehetnek el a toalettre, ha nagyon muszáj. S a nagyvállalatok sem emberbaráti szeretetből vagy az országban uralkodó életszínvonal javítása érdekében építenek hangárokat és létesítenek anyavállalatokat szegényebb, elmaradott országokban, hanem azért, hogy még olcsóbban dolgoztathassák még tovább „a humánerőforrást”.
A gazdasági felelősség tehát nálunk – tényleg tisztelet a kivételnek – tulajdonképpen ismeretlen fogalom. És nem csak a magánszférában, hiszen ma már arra is csak legyintünk, ha egy-egy „privát” évek óta nem fizeti a járulékokat, a nyugdíjalapot az alkalmazottai után, akik erre a legtöbb esetben csak akkor jönnek rá, ha már nyugodtabb éveiket szeretnék tölteni. Kálváriájuk viszont csak ekkor kezdődik.
Visszatérve tehát, nemcsak a magánszférában uralkodik a nemtörődömség, hanem az állami szektorban is. A szabadkai önkormányzat például a múlt év végén csaknem 2 millió dinárt volt kénytelen büntetésként kifizetni az államnak, mert a saját alapítású intézménye – konkrétan a Naša Radost Iskoláskor Előtti Intézmény – nem alkalmazott fogyatékkal élőket, pedig kötelessége lett volna. Helyette megszabadította a várost cca. 2 millió dinártól. Mi ezt is megengedhetjük magunknak...
Természetesen nem állítható, hogy a társadalom egyáltalán nem felelős a gazdaságért, és ha ezt a kérdést az előbb felsoroltak tudatában kezdjük el vizsgálni, a társadalomnak már régen felelősséget kellett volna vállalnia mindezért.
Ehelyett függővé váltunk. S a legborzasztóbb az, hogy míg például az állam több 10 millió dinárral dotálja a köztudottan kétes hírű vállalkozót, addig egy tisztességesen dolgozó házaspár a negyedik-ötödik banknál sem jár sikerrel a hiteligényléssel, pedig mindössze 2 millióra lenne szüksége. Ezt a pénzt pedig nem kimenekíteni akarja az országból, hanem családi házat venne, mert itt élne, itt dolgozik, itt adózik. Mert neki adózni is muszáj.
S akkor még nem is említettem a környezettudatosságot, a természettel szembeni felelősségvállalást, majd a társadalommal szembenit – adományozás stb.; esetleg a vállalaton belüli szociálpolitikát – szabadidős foglalkozások, kedvezményes lakásvásárlási lehetőség, utazások stb. Attól tartok az efféle felelősség megismerése számunkra csak álom marad, mesékből, filmekből értesülünk róla. S már akkor is felettébb boldogok vagyunk / leszünk, ha napi 8–10 órában dolgozhatunk, ha „végre” kizsákmányolnak bennünket.
A gazdaság és a társadalom is stupid...
