Új vezető a Dunatáj hetilap élén

F. Cirkl Zsuzsa január elsejével lép tisztségébe

Fekete J. József

2012. december 30., 11:56 >> 2012. december 30., 15:15

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Másfél éves késlekedést követően új igazgatóbizottságot kapott Zombor város magyar nyelvű hetilapja, a Dunatáj. Az alapítói jogokat gyakorló Magyar Polgári Kaszinó választmánya kinevezte a Lapkiadó Intézmény igazgatóbizottságát, illetve a hetilap megbízott főszerkesztőjét.

F. Cirkl Zsuzsa: Nagy hiba volt a véletlenre bízni az anyanyelvi tájékoztatásra való jogot

A határozat értelmében az igazgatóbizottság elnöke Rezicska Károly, tagjai dr. Karcher Erzsébet és Szlákó József, mindhárman a Kaszinó képviseletében, Elvegyi Ákos, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének delegáltjaként, valamint Besity Tímea a szerkesztőség részéről. Az alapító fontosnak tartotta a jelenleg nyugdíjasként dolgozó, az igazgatói, valamint fő- és felelős szerkesztői teendőket ellátó Virág István utódjának kinevezését. Egyhangú döntés értelmében hat hónapig megbízottként F. Cirkl Zsuzsa, a lap újságírója látja el e feladatokat, akinek a megbízatása saját kérésére 2013. január elsejétől veszi kezdetét.

Ha megengeded, tegeződjünk ebben az interjúban is, miként a magánéletben is. Komikus lenne több évtizedes személyes és szakmai kapcsolatunk után magázódni. Új feladatokat vállaltál, igazgatóként, főszerkesztőként vezeted majd a zombori magyarság hetilapját. Milyen változásokat tervezel a Dunatáj koncepciójában?

– Meggyőződéssel vallom, hogy tisztelni kell az elődök lefektette alapokat, azok pedig nem kevesebb mint 42 évvel ezelőtt, 1970-ben kezdtek épülni. Nem mellékes, hogy 1980 óta folyamatosan tudósítója, majd hatévi kényszerszünet után az 1999-es újraindítás óta főállású újságírója vagyok a lapnak. Érzelmi kötődésem is van. Vannak változtatási elképzeléseim, amelyeknek a megvalósulása több tényezőtől függ, de sok dolgot meg szeretnék őrizni, ami nem pusztán hagyomány-, hanem értéktisztelet. Talán épp a koncepció marad, viszont tartalmilag egyet s mást szeretnék beemelni, illetve szűkíteni, feltéve, hogy ehhez megkapom azoknak a támogatását, akik nélkül nem működhet a dolog.

A lap immár XXXVI. évfolyamában jár, ebből tizenhárom esztendő telt el az újraindításától kezdve. Ezeket az éveket végig a Dunatáj szerkesztőségében dolgoztad le. Szakmai pályafutásod kezdete viszont jóval korábbra tehető.

– Mindig is érdekelt az újságírás, valószínűleg azért, mert érdekeltek az emberek. Beszélni is mindig szerettem, de örökké egyikünk sem beszélhet, mert szétszéled a hallgatóság, így hát marad az írás, amit az olvas el, aki nem unja. A Mézeskalácsnál kezdtem, a Jó Pajtásnál folytattam, közben iskolai diáklapok körül sertepertéltem, majd jött a Dunatáj, a Magyar Szó, az eszéki Magyar Képes Újság, a Hét Nap és sorra a többi, köztük úgynevezett kis és nagy lapok, bel- és külföldiek egyaránt. 1992-ben az akkor még Petőfi nevét viselő Magyar Polgári Kaszinó útjára indította havonta megjelenő közéleti szemléjét, a Zombor és Környékét, megbíztak a szerkesztéssel, és a remek munkatársaknak (akik egyben szívemhez közeli barátok voltak és maradtak), meg a tóthfalui Logos Kiadó vezetőjének, ft. Utasi Jenő atyának köszönhetően hat évig tartottuk fenn szinte a semmiből a lapot, amelyet azóta is emlegetnek az olvasók. 1998 karácsonyára jelent meg az utolsó szám. Most már megannyi tapasztalattal gazdagodva látom, mit lehetett és kellett volna jobban csinálni, de ettől eltekintve arra az időszakra nagy-nagy melegséggel gondolok vissza.

Új megbízatásaid során milyen nehézségekre és milyen kihívásokra számítasz?

– Közhely, de tény, elsősorban az anyagi körülmények aggasztanak. Szóbeli ígéret hangzott el arra vonatkozóan, hogy 2013-ban is megkapjuk az önkormányzattól pályáztatás révén azt az összeget, amelyet az eltelt három évben és előtte kaptunk. Ha így is történik, amit őszintén remélek, akkor sem lesz könnyű, hiszen időközben jelentősen drágult az előállítás, ugyanakkor az alkalmazottak bére változatlan. Úgy vélem, az alkotmányban szavatolt jogokat, köztük az anyanyelvű tájékoztatásra való jogot nagy hiba volt a véletlenre bízni, márpedig ez történt, amikor 2009 decemberének végén kiebrudaltak bennünket a városi költségvetésből. A realitással szembenézve megállapíthatjuk, a további önkormányzati támogatás sokban függ a hatalmat gyakorlók jóindulatától. Reméljük, ezúttal is számíthatunk rá, azonban emellett lesni kell az esetleg megcélozható pályázatokat, és azokon telibe is kellene találni, már csak amiatt is, hogy fiatal tollforgatókat vonzunk magunk köré, akik közül kinevelődik egy-két leendő újságíró. De legalább ekkora kihívásnak tekintem Zombor és vonzáskörzete magyarságát meggyőzni arról, hogy közös érdekünk egymásról tájékozódni, aminek legegyszerűbb módja, ha megveszik és elolvassák a Dunatájt, ami rólunk és hozzánk szól.

Kétségkívül nem lesz egyszerű dolgod, hiszen a Dunatáj évek óta nem részesül állandó önkormányzati támogatásban, hanem pályázni kényszerül a kisebbségi tájékoztatás feladatainak ellátása érdekében. Magyarán minden dinárért meg kell küzdeni. Mennyire látod biztosnak a lap jövőjét?

– Olyan világban élünk, ahol semmi nem biztos, még a legbiztosabbnak látszó dolgok is kibillenhetnek egyensúlyukból. Tisztában vagyok azzal, hogy a magam részéről apait-anyait bele kell adnom, ha azt akarjuk, hogy ne csak 2013-ra oldódjon meg a Dunatáj finanszírozása, márpedig ezt akarjuk. Ehhez egy személy túl kevés, de nem is ennek az egy személynek a kizárólagos feladata és kötelessége gondját viselni egyedüli helyi hetilapunknak. Naiv hittel bízom a politikai érdekképviselet harcos képességeiben, a kulturális létesítmények összefogási szándékában, az olvasó hűségében és kiállásában, sőt, még a határon átívelő kapcsolatok új értékteremtő erejében is.

Eddig a volt fő- és felelős szerkesztő tördelte a lapot, vitte az anyagot a kúlai nyomdába és hozta a kész lappéldányokat. Távozásával megmaradnak ezek a feladatok, és kiesik a „termelésből” egy újságíró. Kivel és hogyan szándékozol a továbbiakban dolgozni a lapon, hiszen kívüled, akinek a továbbiakban kétséget kizáróan sokkal kevesebb ideje jut terepmunkára, egyetlen újságíróra és lektorra marad a szerkesztőség?

– Nem lesz könnyű. Ehhez jó munkabírású, áldozatvállaló kollégák kellenek. Az elmúlt évek során felnevelődött egy-két tehetséges tudósító, egyiküket mindenképp a csapatban szeretném üdvözölni január 3-án. Sajnos anyagiak hiányában szélhámosság lenne kiterjedt tudósítói hálózatról ábrándozni. Azt hiszem, ilyen szorítós helyzetben úgy korrekt, ha a kezdet kezdetén kijelentem, itt csak megszokni vagy megszökni lehet, kibúvónak nincs tere, hiszen hétről hétre biztosítani kell nagyjából 28–30 flekknyi anyagot 16–18 témáról, ezt pedig kizárólag hivatástudó, az újságírást szerető csapat képes elérni.

Mikor vehetik kézbe az olvasók az új főszerkesztő által jegyzett Dunatáj első lapszámát?

– Attól függ, mikor lesz arra pénzünk, hogy elkészítsük az első lapszámot. Ha az önkormányzat a pályáztatás lezajlása előtt némi előleggel megsegít bennünket, akkor azt szeretném, ha január 23-án megjelenne a 2013-as esztendő első Dunatáj-száma.

Fő- és felelős szerkesztőként mit kívánsz magadnak az új esztendőben?

– Módjával elrugaszkodva a valóságtól tartalmas, olvasmányos oldalakat, lelkes olvasótábort, korrekt partnereket, gördülékeny megjelenést, sikeres terjesztést, de egy lottó hetes is örömet szerezne.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége