Népszerű reklámfogás annak elhitetése, hogy a vásárló többet kap a pénzéért, mint amennyi járna neki. A fogkrém tubusában 25–50 milliliterrel több van, mint egyébként, a mosószer kétszer sűrűbb, mint korábban, a toalettpapír nyolc gurigája mellé kettő ingyen jár, ráadásul illatosított is. Ami egyébként semmit se tesz hozzá használati értékéhez. A reklámok mindig pozitív előjelet használnak ilyen esetekben, plusz jellel, „akció”, „grátisz”, „ingyen” felirattal csalogatják a fogyasztót.
Egyik hazai tejfeldolgozónk több készítményén viszont mínusz jellel látták el a csomagolást, olyan helyen, ahol minden normális esetben az ajándékba adott mennyiséget jelölik. A mínusznak egyébként nincs negatív üzenete, hiszen a gyártók szívesen alkalmazzák annak jelölésére, hogy termékük mennyivel kevesebb cukrot, sót, zsírt vagy egyéb, károsnak kikiáltott szert tartalmaz. Viszont a szóban forgó műanyag flakonokon ott az „akció” felirat, de alatta csak ennyi van feltüntetve: „– 10%”. De ugyan miből kell a fogyasztónak levonnia a 10%-ot? Az árból? Honnan tudja a vásárló, hogy korábban mit kóstált, és most mennyibe kerül, ráadásul üzletről üzletre más az ára. Vagy a flakon tartalmából spóroltak ki tíz százalékot? Ez lenne aztán a reklám!
Szakállas vicc jut eszembe. Leszól a hajóskapitány a gépházba: – Mennyi? – Tizenhét – válaszolja a fűtő. – Mi tizenhét? – érkezik az újabb kérdés. – Mi mennyi? – hangzik a felelet.
Valahogy így vagyok ezzel a hiányzó tíz százalékkal.
