Régen volt az az idő, amikor három ember személyi jövedelme utáni nyugdíjjárulékból kellett kifizetni egy nyugdíjas havi járandóságát. Nemhogy futotta belőle bőven a nyugdíjakra, hanem még fel is halmozódott pénz, amiből üdülőket, rehabilitációs központokat, hidakat, utakat építettek, arra számítva, hogy ezek értékéből fedezik majd az idősek ellátmányát, ha arra szükség mutatkozik.
Most azonban szükség van arra, hogy bármennyire nehezen is, de az államkassza megnyíljon a nyugdíjasok kötelező ellátása céljából, még akkor is, ha ennek vannak ellenzői. Éppen ezért sok nyugdíjas számára érthetetlen politikusainknak az az igen gyakori megnyilvánulása, hogy a nyugdíjak rendszeres kifizetése óriási teherként nehezedik a költségvetésre. Persze ebben igazuk van, csak hát igen gyakran homályba vész az az igazság, hogy a nyugdíjalap többleteiből mekkora államgazdaságot erősítő infrastrukturális és egyéb beruházások történtek. A nyugdíjalap a mai napig is perben áll az állammal mintegy húsz államosított gyógyüdülő és rehabilitációs központ visszaszármaztatásáért. Ezen perek kimenetele a végsőkig bizonytalan, noha a józan ész azt sugallja, hogy vissza kellene kerüljenek felépítésük finanszírozójához. Csakhogy az állambácsinak is megvan a saját érdeke ezeknek a nagy értékű létesítményeknek a magánosítására, és még ha bagóért is, de eladja azokat, hogy a befolyó kevéske pénzből pótolja a költségvetés eresztékeiből szétömlő hiányt.
Szerbiában ma az 1,6 millió nyugdíjas eltartásáért 1,75 millió bérmunkás dolgozik és szó szerint fenntartja a nyugdíjrendszert. Ebből, és az írásunk elején említettekből adódik az az ellentmondás, hogy az állam kénytelen költségvetéséből dotálni nyugdíjalapját, mivel a jelenlegi körülmények között, még ha minden kinnlevő járulékot meg is fizettetnének, az nem lenne elegendő a nyugdíjak mostani szinten történő tartós kifizetésére.
Nyugdíjasaink csak nagy lemondások és saját kis költségvetésük karcsúsítása árán élték túl a 2011-es esztendőt, mivel a nyugdíjemelés kisebb volt megélhetési költségeik alakulásánál. Ilyen körülmények között sokan felteszik a kérdést, hogy mi várható a 2012-es évtől. Több községbe ugyanis most, az év vége felé növelték a közműhasználati díjakat: a fűtést, szemétkihordást, vízdíjat stb., aminek számlázása és fizetése a jövő évben kezdődik. Ennélfogva az új évben sem várhatunk jobbrafordulást, kisebb mértékben növekednek a nyugdíjak, viszont továbbra is emelkednek a költségek.
A már alapjaiban körvonalazott 2012. évi költségvetés szerint – amit a kormány egyeztetett a Nemzetközi Valutaalappal – a nyugdíjak áprilisban 4 százalékkal, októberben pedig mindössze 0,9 százalékkal növekednének. Más szóval, az állami szervekben dolgozók bére mindegy 22 eurónak megfelelő dinárösszeggel, a nyugdíjasok ellátmánya pedig 12 euróval lesz magasabb. Az alapvető gazdasági mutatók szerint, melyet a pénzügyminisztérium hozott nyilvánosságra, a bruttó társadalmi össztermék 1,5 százalékkal fog növekedni a korábban előirányzott háromszázalékos növekedéshez képest. Az infláció várhatóan 3,5 százalék körül alakul.
Egyedüli kedvező előrejelzés, ha tényleg beteljesül, hogy bár a gazdasági válság második hulláma már elérte Szerbiát, a nyugdíjak kifizetése jövőre is rendszeres és arányos lesz a bérek alakulásával az állami szervekben.
