Az oromhegyesi általános iskolában 1966 májusában nagyon sok tanuló fejezte be eredményesen a nyolcadik osztályt. Negyvenöt év után ismét együtt voltak, hogy felidézzék a közösen eltöltött éveket. A találkozót a Ziccer-féle épületben tartották meg. Ebéd közben felelevenítették a diákcsínyeket, élményeket, fényképek jártak kézről kézre. Beszéltek önmagukról, családjukról, sikereikről és sikertelenségeikről.
Az emlékezésekből kiérződött, hogy valamennyien évek múltán is összetartoznak, a gyermekkor, a diákkor összekapcsolta őket. Látszott rajtuk, hogy igénylik a találkozókat, az együttlétet, a visszaemlékezéseket. Az arcokon megjelent félmosoly, a szemek csillogása, a hang színezete azonosította az egykori osztálytársakat, barátokat.
Elmondásaikból érezni lehetett, hogy mindegyikük megfelelt az élet kihívásainak. Munkával teremtettek megélhetést gyermekeiknek, és közben emberségből kitűnőre vizsgáztak.
