2025. május 17., szombat

Arany búzakalászok, sárga napraforgók

Megcsodáltuk Hanyik Mária erzsébetlaki nyugdíjas munkáit
Hanyik Mária kedvenc díszpárnáival (fotó: Précz István)

Erzsébetlakot zömmel szlovákok, magyarok, bolgárok, és kisebb számban szerbek lakják. A falu lakói, kivéve azokat a betelepülőket, akik az utóbbi tíz-egynéhány évben költöztek a faluba, egyaránt beszélik mindhárom nyelvet. Az általános iskolában is lehetőség van arra, hogy az alsó tagozatokon mind a három nyelven folyjon a tanítás. A bolgár nyelv tanulására a szombatonkénti anyanyelvápoló órákon van lehetőség. Hanyik Mária nem egyedüli a faluban, aki szlovák anyanyelvén kívül folyékonyan beszél és olvas magyarul, bolgárul és szerbül is. Nyelvtudása segítette abban, hogy 14 éves kora óta hagyományápolással és népművészettel foglalkozzon.

Találkozásunkkor elmondta, hogy elsősorban háziasszony és anya, aki családjának él, de amióta rokkantnyugdíjas, több időt fordíthat a hobbijára, a népi hagyományok ápolására és a kézimunkázásra. Sokszor hajnali két-három óráig is dolgozik, és ebben a munkában nagy örömét leli. Elmondása szerint az ünneplő népviseleti ruhákon kívül szívesen készít asztalterítőket, kispárnákat, olykor képeket is bánáti motívumokkal. Fekete selyemre dolgozik, színes selyem cérnával, ami csak Erzsébetlakon, a szlovák népművészetben figyelhető meg, ahol fekete mezőben arany búzakalászok és sárga napraforgók dominálnak.

Mindannak ellenére, hogy Erzsébetlak távol esik a városok vonzáskörétől, a helybeli nőszervezetnek és a nyugdíjasok egyesületének köszönhetően Mária más helységekben is bemutathatta munkáit és a népművészet iránti érdeklődését.

– Minden kiállításra nem jutok el, de jártam már Titelen, Inđiján, Petrőcőn, Újvidéken, Nagybecskereken, és eljutottam a németországi Ulmba, ezenkívül Pozsonyba is. Mindenhol nagy érdeklődéssel fogadtak, különösen nagy tetszést arattak a csuhéból készült babák és a szárazvirágból készült alkotások. Úgy gondolom, hogy minden nép számára szent a maga hagyománya, ám vigyáznunk kell másokéra is, tisztelnünk kell szomszédjaink hagyományait, mert csak a múlt ismeretében lehet megérteni a jelent és építeni a jövőt – mondta kissé fennkölten a látogatás végén vendéglátóm, miközben kikísért a kézimunkákkal díszített szobából.

Magyar ember Magyar Szót érdemel