Amikor „megtelt” az újvidéki Horgász-sziget, a horgászok érdeklődése a távolabbi Duna-part, a „Köves” felé irányult. A töltésen haladva lehetett megközelíteni, de csak száraz időben, mivel az eső a töltést sártengerré változtatta. Egy-egy zápor vagy zivatar után nehéz volt gyalog hazavinni a felszerelést, vagy a kerékpárhoz kötözve hazatolni a négy kilométer hosszú sáros töltésen.
A Kövesben viszont jól harapott a hal. Csónakja kevés horgásznak volt, a partról halásztak, „tőről metszett” mogyorófabotjaik segítségével. A horgot DMC cégjelzésű, erős kézimunkacérnával rögzítették. Lassanként odaszoktak a horgászok. Egynéhány csavargyári munkás javaslatára 1951-ben horgászegyesületet alapítottak. A város kijelölte az egyesület területét a Duna-parti erdőben, ide a tagok cölöpházikókat emelhettek, és ennek köszönhetően nem kellett minden alkalommal hazacipelni felszerelésüket. Lassan elszaporodtak a cölöpházikók. Előbb közvetlenül a Duna partján, később a parttól távolabb is. Fekhely, asztal, székek, petróleumlámpa került a kunyhókba. És persze bogrács három lábbal, só, paprika, babérlevél... A halászok nem mentek haza a hétvégén, sőt, családtagjaik is kijöttek víkendre.
Idővel a város és az egyesületi tagok pénzéből kő, majd aszfalt került a töltésre. Többen csónakhoz jutottak. A partról pecázók kiszorultak a cölöpházak elől Veternik felé. Ahogy „tollasodtunk”, a ladikokra csónakmotor került. Legtöbbször a legendás Tomos 4-es, Mihlic mérnök jóvoltából, és a kövesbeliek hozzájárulásával bevezették a villanyáramot. Ezzel vége szakadt a petróleumszagú halászfalu romantikájának! Sorra ledöntötték a cölöpházikókat. Emeletes, szilárd anyagból épült nyaralók kerültek a helyükbe, WC-vel és fürdőszobával, mert nemsokára bevezették a vizet, később pedig a gázt is. Víkendteleppé degradáltuk a Kövest! Kihalásztuk a halállományt. Kicserélődtek az egykori cölöptelepülés lakói is. Kevesen maradtunk „túlélők”. Én vagyok a legöregebb közöttük.
Ülök a folyó partján. Nézem az egymást kergető hullámokat, és hallgatom, hogy mit mesél a Köves erdője, illetve az a néhány fa, amely még megmaradt. Közben a folyó hullámaival együtt rohan a végtelen idő is.
