Egyre türelmetlenebbek azok a földműves nyugdíjasaink, akiknek az állam még tartozik nyugdíjadóssága negyedik részének kifizetésével. Erre utal az írásunk címében felvetett kérdéssel kapcsolatos telefonhívások megsokasodott száma. Az emberek érdeklődnek, kérdezősködnek, állam bácsi pedig mintha meg sem hallaná, elengedi füle mellett a kérdést. Pedig nem csekély azoknak a száma, akik várják a közadósságnak nevezett tartozás negyedik részletének kifizetését.
Hozzávetőleges számítás szerint mintegy kétszázezer nyugdíjas földműves várja a postást, hogy kifizesse nekik a 27000 dinárt, amennyit átlagosan az elmaradt nyugdíjtartozás kitesz. Többször is megígérték az átutalás megkezdését, legutóbb március derekán, hozzátéve, hogy legkésőbb három hónap múlva megérkezik a nyugdíjszelvény. Azóta elmúlt a három hónap, ám a folyósításból nem lett semmi. Biztató azonban, hogy a pénzügyminisztériumból közölték: erre az évre előirányozták a szükséges összeget, bár ilyen kijelentést tettek a 2010. és az azt megelőző esztendőre is. Hogy mégsem volt kifizetés, azért a kormány az előállt pénzügyi válságot okolja.
Amíg a pénz nem érkezik meg a nyugdíjalapba, addig természetszerűen nincs folyósítás sem. Az adósság pedig úgy keletkezett, hogy a nyugdíjra jogosult idős földművesek szerény ellátmányukat egyre nagyobb késéssel kapták kézhez, mígnem a tartozás 20,5 havi nyugdíjat nem tett ki. Hogy a lemaradást behozzák, 2006-ban törvényt hoztak a tartozás közadóssággá nyilvánításáról. Ez átlagosan 83000 akkori dinárt jelentett. Az volt a szándék, hogy ezt az összeget négy részletben fizetik ki, mégpedig évi 8,5 százalékos kamattal. Az első részletet (átlagosan 21000 dinárt) folyósították is 2006 novemberében, a választások előtti időben. A negyedik részletet, amelynek 2009-ben kellett volna sorra kerülnie, rendkívüliként 2007 januárjában, ugyancsak a választások előtt, utalták át. Ezt követte a harmadik részlet (átlagosan 24500 dinár) 2008. január 15-én, az utolsó részlet pedig már 2,5 éve kifizetetlen.
Az elmaradt nyugdíj (öregségi, rokkantsági és családi) kifizetésére azok az idős földművesek jogosultak, akik a közadósság létrejöttének pillanatában már nyugdíjasok voltak, míg a később nyugdíjjogosultságot nyert földműveseket nem érinti.
Az elhunyt földművesek nevében a nyugdíjadósság negyedik részletét az örökösök vehetik fel, miután megtartották a hagyatéki tárgyalást. A kifizetés lassúságából ítélve sajnálatos módon úgy tűnik, hogy egyre többen lesznek az örökösök, és mind kevesebben azok az idős földművesekkel, akik azt megérik.
