Drobina Vince
– Négyen voltunk testvérek, szolgák voltunk a németeknél egy tanyán 1943-ig, amikor meghalt az apám. Ezután bementünk Őrszállásra öregapámhoz. Tizennégy éves koromban, 1947-ben, elmentem traktoristának a helyi szövetkezetbe. Opel 55-öst vezettem, amely akkoriban a legerősebb traktornak számított. Szántottam, vetettem, mindenféle munkát végeztem, de mindez nem sokáig tartott, mert az őrszállási hat osztály után a zombori vegyes gimnáziumba iratkoztam, és be is fejeztem. Ezután Szabadkán befejeztem a könyvelőségi tanfolyamot. Ez három hónapig tartott, majd könyvelő lettem az őrszállási szövetkezetben – mondja.
– Később számvevőségi főnök lettem, összesen tizenegy cégben dolgoztam. Nem volt könnyű. Felejthetetlen marad számomra, hogy amikor a zombori Prehrana vállalatban dolgoztam egy alkalommal, pénteken reggel 6-kor indultam és hétfőn este értem haza, mert ennyi idő kellett ahhoz, hogy elvégezzem a munkám.
A sors kényszeréből lett traktorista, de nem véletlenül volt könyvelő és számvevőségi főnök. Annak, aki esetleg kételkedik abban, mi mindent csinált a 36 esztendő alatt, amíg dolgozott, előszedi az iratait, egyebek között azt is bemutatja, amikor traktorista volt. De hiába hivatkozott papírjaira, nem fogadták el bizonyítékul, amikor nyugdíjaztatását kérte. Túl fiatal volt.
Drobina Vince elmondta, összesen 36 esztendeig dolgozott 11 vállalatban Őrszálláson és Zomborban. Most rokkantnyugdíjas éveit éli. Egyik lánya szakorvosként dolgozik Máltán, a másik pedig állatorvos Zomborban, jelenleg munkanélküli.
