Nem új keletű a Nemzetközi Valutaalap (IMF) azon követelése, amely minden szerbiai látogatása során felvetődik: az igazságos és fenntartható nyugdíjrendszer megteremtése nem lehetséges a nyugdíjak csökkentése vagy az öregségi korhatárt emelése nélkül. Mivel Szerbiában egyébként is alacsonyak a nyugdíjak, csökkentésük komoly megélhetési gondok elé állítaná a polgárok tömegeit, kézenfekvő, hogy csak a korhatárnövelés jöhet számításba.
Nagyon veszélyes lenne, ha az állami költségvetési egyensúly helyrebillentését éppen a nyugdíjak dotálásának terhére végeznék. Kézenfekvő, hogy a nyugdíjalap állami támogatás nélkül – amely már 50 százalék körül alakul – nem fizethetne többet, mint amennyit beszed a nyugdíjjárulékból. Igaz, van lehetőség és javaslat is a dotáció csökkentésére, de az inkább önmagunk becsapása és az államháztartási kiadások burkolása, mintsem tényleges kiadáscsökkentés. Mert az olyan kifizetések mint a nyugdíjasok betegbiztosítása, ápolási pótlékja, a különféle térítések az állam feladata volna. Jelenleg a nyugdíjalapból történik, ahol hiányként mutatják ki.
IGAZODÁS A NEMZETKÖZI IRÁNYVÉTELHEZ
Maradva a nyugdíjakra fordítandó tényleges bevételeknél és kiadásoknál, ha a leendő új kormány olyan huszárvágáshoz folyamodna, hogy az alap csakis a járulékokból történő bevételét fizethetné ki, akkor ez azt jelentené, hogy akár 20-25 százalékkal is csökkennének a nyugdíjak. Ezért a nemzetközi irányvételhez igazodva reálisabb a nyugdíjkorhatár növelése.
Igaz, négy évvel ezelőtt választási kampányában és a kormányba való bekerülésekor Jovan Krkobabić, a nyugdíjasok pártjának elnöke kijelentette, hogy a nyugdíjakat nem fogják csökkenteni és a korhatárt sem fogják emelni. Ígéretét ugyan betartotta, sőt a nyugdíjak összegét évente kétszer is növelték. A realitások mezején azonban a nyugdíjak vásárlóereje jelentősen csökkent, a nyugdíjtörvény tavalyi módosításával pedig a nyugdíjjogosultsághoz a nők szolgálati éveinek számát három, a korhatárt pedig öt évvel emelték, amit fokozatosan 2013-tól alkalmaznak.
Hogy mit hoz a holnap, azt Krkobabić sem tudhatja, bár jelenlegi kampányában is a nyugdíjasok érdekeinek védelmét hangoztatja, bár nem ígérhet garanciát évtizedes távra. Mindenképpen az új kormányon múlik, hogy elfogadja-e az IMF sugallatát és a jelenlegi 65 életévről emeli-e 67 évre az öregségi nyugdíjkorhatárt. Ugyanakkor tudni kell azt is, hogy az IMF utalása nem csak Szerbiára vonatkozik, hiszen a nyugdíjaztatás korhatárát sok országban már megemelték, vagy kilátásban van emelése. Még azokban az országokban is, amelyek kisebb gondokkal küzdenek, mint Szerbia.
SZIGORÍTANAK AZ EU-S ORSZÁGOK
Az MTI jelentése szerint Németországban januártól 65 évről fokozatosan 67 évre emelkedik a nyugdíjkorhatár, miközben a társadalmi szervezetek szerint az öregkori elszegényedés veszélye is növekszik. A nyugdíjkorhatár növeléséről 2007-ben döntött a konzervatív-szociáldemokrata nagykoalíció. A legfőbb érv az volt, hogy a társadalom elöregedése miatt egyre kevésbé tartható fenn a nyugdíjrendszer. Gazdasági szereplők bátrabb lépést, az öregségi nyugdíj korhatárának 69 évre emelését javasolták, de a kormány ezt elutasította.
Hollandiában, az ország legnagyobb magánnyugdíj-pénztáraitól származó adatok szerint, 2013-tól átlagosan 5,9 százalékkal csökkennek a nyugdíjak. Ezt azzal magyarázzák, hogy a kamatok mérséklődése miatt csökkent a fedezet a nyugdíjalapoknál. Az öregségi nyugdíj nőkre és férfiakra egyaránt vonatkozó korhatára 2012 és 2024 között évente egy-egy hónappal, majd évente két hónappal tolódik ki, a 67 évet így 2029-ben érik el. Aki azonban 45 év munkaviszonyt tud igazolni, továbbra is nyugállományba vonulhat 65 évesen. A korkedvezményes nyugdíj intézménye is megmarad, ez azonban szerényebb járandóságot biztosít, miáltal az öregségi nyugdíjkorhatár növelése nem más, mint nyugdíjcsökkentés.
