A földművesek többsége nincs elragadtatva a kötelező nyugdíjjárulék fizetésétől. Mivel már hosszabb ideje törölték a feltételezett kataszteri jövedelem utáni adózást és járulékfizetést, a nyugdíjalap olyan univerzális megoldást alkalmaz, amely a legalacsonyabb járulékalap mellett minimális nyugdíjat szavatol. Igaz, ha a nyugdíjba vonuló földműves nem fizette be a nyugdíjalap iránti összes kötelezettségét, az alap mindaddig visszatartja nyugdíjának egyharmadát, amíg nem történik meg a hátralék törlesztése.
A földművesek öregségi nyugdíjának kiszámításához azt a módszert alkalmazzák, mint mások esetében: összeadják az évenkénti befizetésekből eredő egyéni pontszámokat és beszorozzák az éppen érvényben levő általános pontszám értékével. Hasonlóan járnak el a rokkantsági és a családi nyugdíjak kiszámításakor is, azzal, hogy az utóbbiak esetében elvégzik a szükséges kiigazításokat, különösen azoknál, akiknél kevés a befizetett nyugdíjbiztosítási járulék.
Valójában az öregségi és rokkantsági nyugdíjjogosultak esetében gyakorlatilag a járandóság kiszámításához nincs szükség a matematikai képlet alkalmazására, ugyanis a legtöbb esetben a legalacsonyabb nyugdíjalapra (ami 19 498 dinár) történik a biztosítási járulék fizetése. A matematikai képlet szerint a kiszámított ellátmány összege a legtöbbször alacsonyabb a megállapított legkisebb nyugdíjnál, de mivel az állam dotálja a különbséget, ilyen esetben is a legalacsonyabb nyugdíjösszeget folyósítják. Máskülönben 65 év felett is csak 40 év járulékfizetés után válna lehetővé a legkisebb nyugdíjnak megfelelő összeg folyósítása. Különösen alacsony lenne a nyugdíjuk azoknak, akik az előírtnál kevesebb szolgálati évvel rendelkeznek, azért, mert a legalacsonyabb nyugdíjalapra fizetik a biztosítási járulékot.
Az elmondottakból kiviláglik, hogy a földművesek számára is meghatározták a legkisebb (minimális) nyugdíjat, éppen úgy, mint a munkások és az egyéni tevékenységbeliek számára. Csakhogy a földművesek legkisebb nyugdíjösszege kevesebb, mint a másik két kategóriába tartozóké, azaz jelenleg 9609 dinárt tesz ki. Ennyit vagy ennél kevesebbet (rokkantak, családi nyugdíjasok) kap a nyugdíjasok 95 százaléka (a tavalyi átlag 9142 dinár volt). A munkások és az egyéni tevékenységbeliek legkisebb nyugdíja 12 222 dinár – ennyi jár a teljes szolgálati évek után. A különbség 2005 óta áll fenn, amikor is a munkások és az egyéni tevékenységbeliek legkisebb nyugdíját az előző évben megvalósított köztársasági átlagbér 20-ról 25 százalékára növelték, a földműveseké pedig maradt a régi szinten.
Nehéz magyarázatot találni erre a hátrányos megkülönböztetésre. Ha már a nyugdíjaztatási előírások mindenkire vonatkozóan megegyeznek, nincs ok arra, hogy a legkisebb nyugdíjat illetően különbség álljon fenn. Bizonyos feltevések arra utalhatnak, hogy földműveseink szakszervezetileg szervezetlenek, a gazdaköröknek és más érdekvédelmi szervezeteknek pedig nem sok beleszólásuk van a jogalkotási eljárásokba. A földművesek érdekeit könnyűszerrel mellőzik akkor, amikor a másik két, sokkal szervezettebb csoport előadja követeléseit. Ezzel összefüggésben az állam igen sokat megtakarít a földművesnyugdíjasok kárán, mivel a nagy többség alacsonyabb minimális ellátmányban részesül, mint a foglalkoztatottak és az egyéni tevékenységbeliek. Másrészt a jogalkotó szem előtt tartotta, hogy a másik két kategóriához hasonlítva a földművesnyugdíjasok kevés járulékkal lefedett évvel rendelkeznek (a rendszertelen befizetések miatt), amiért kisebb minimális nyugdíjjal „bűntette” őket.
Bár a földműveléssel foglalkozó nyugdíjbiztosítottak adatbázisát a Köztársasági Nyugdíj- és Rokkantsági Biztosítási Alap vezeti, a bejelentést a községi közigazgatás és az adóhatóság köteles megtenni. Sajnos hiányos a nyilvántartás, ezért a kimutatásokra sem lehet teljes megbízhatósággal támaszkodni. (A témát folytatjuk.)
