Az utóbbi években világszerte egyre nagyobb figyelmet kapott a négynapos munkahét bevezetésének kérdése. Egy ilyen változtatás célja a munkavállalói jólét növelése, a kiégéses esetek csökkentése, nem mellékesen a termelékenység javítása. Kísérleti programokat több országban és vállalatnál is indítottak. Az egyik legismertebb állami szintű kísérlet Izland területén zajlott 2015 és 2019 között. A program során több ezer közszférában dolgozó munkavállaló munkaidejét csökkentették heti 40 óráról 35-36 órára, fizetéscsökkentés nélkül. Az eredmények azt mutatták, hogy a termelékenység változatlan maradt, vagy még javult is, miközben a dolgozók stressz-szintje csökkent. Javult a munka és magánélet egyensúlya is. Mindezek ellenére a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy az eddigi eredmények alapján korai még messzemenő következtetéseket levonni. A kísérletek sok esetben azonban rávilágítottak arra, hogy a rövidebb munkahét gyakran hatékonyabb munkaszervezéssel párosul. A vállalati szektorban a Microsoft Japan 2019-ben tesztelte a négynapos munkarendet, amely során a termelékenység mintegy 40 százalékkal nőtt, miközben csökkent az energiafogyasztás és az adminisztratív költségek. Az egyik legnagyobb átfogó kutatás pedig a Egyesült Királyság területén zajlott 2022-ben, amikor több tucat vállalat vett részt a hat hónapos programban. A tapasztalatok szerint a cégek többsége a kísérleti időszak után is megtartotta az új munkarendet, mivel nőtt a dolgozói elégedettség, csökkentek a költségek, és további kedvező eredmények is jelentkeztek.
Ágazatonként eltérő eredmények
Az elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a négynapos munkahét bevezetésével kapcsolatos eredmények ágazatonként eltérők lehetnek. Az OECD vizsgálatai azt igazolják, hogy a tudásalapú és irodai munkakörökben könnyebb a bevezetése a rövidített munkahétnek vagy a rövidebb munkanapoknak. A termelő ágazatokban, illetve a folyamatos jelenlétet igénylő szektorokban ugyanakkor komoly szervezési kihívások merülnek fel. Összességében a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a négynapos munkahét megfelelő szervezési reformokkal javíthatja a munkahatékonyságot és az életminőséget. Mégsem tekinthető univerzális megoldásnak. Sikeressége nagymértékben függ az adott gazdasági környezettől és munkaszervezési struktúrától. A hollandok ugyanakkor – szinte észrevétlenül – már át is tértek a négynapos munkahétre. Tették ezt úgy, hogy Európa egyik legversenyképesebb gazdaságát működtetik. Az ottani tapasztalatok szerint a rövidebb munkahét érezhetően javítja a munka és a magánélet közötti egyensúlyt. Az igazi kérdés még mindig az, hogy fenntartható lehet-e hosszú távon is ez a megoldás? Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb esetben nem kevesebb munkáról, hanem hatékonyabb működésről van szó. Sok múlik ilyenkor a jó szervezésen. A hosszabb munkahelyi jelenlét közismerten nem egyenlő a magasabb teljesítménnyel. A munkakultúra, valamint a szemlélet megváltoztatása jelenti az igazi kihívást ebben a témakörben. Bizonyos esetekben, nálunk is például, kötelező a napi nyolcórás munkahelyi jelenlét, miközben a kimutatások szerint ezen belül a munkavállaló effektíven jó, ha 1,5–2,5 órát dolgozik. Az egyéni különbözőségek sem mellékesek, hiszen nem mindenki tud egy-egy feladatot megfelelő gyorsasággal elvégezni.
Hatékonyabb munkaszervezés
A rövidített munkahét bevezetése nem valósítható meg mindenhol zökkenőmentesen. Az eddigi tapasztalatok is jelzik, hogy tudatos átszervezéssel válhat sikeressé. A hatékonyabb munkaszervezés, valamint a felesleges „üresjáratok” visszaszorítása kulcsfontossággal bírhat.
A holland munkavállalók átlagban már csupán heti 32,1 órát dolgoznak. Ez a legalacsonyabb érték az EU-ban, az uniós átlag 36 óra. Hollandiában mindeközben az egy főre jutó GDP továbbra is az egyik legmagasabb Európában. Mindez cáfolja a feltételezést, hogy hosszú munkaidőre van szükség a versenyképesség fenntartásához. Az OECD közgazdászai által megírt tanulmány rámutat, hogy Hollandiában magas a termelékenység, miközben kevesebb órát dolgoznak, de az elmúlt 15 évben ez nem vezetett további növekedéshez. Ha a negatív következményeket el szeretnék kerülni, növelniük kell a termelékenységet. A kérdés azonban túlmutat a gazdasági mutatókon. A legfontosabb – bizonyos szempontból az –, hogy javítja-e az emberek életminőségét, valamint, hogy fenntarthatóbb egyensúlyt teremt-e a munka és a magánélet között. Szerbiában egyelőre keveset hallani hasonló próbálkozásokról. Rövid távon néhány nagyobb nemzetközi cég kísérletezett már vele. Jó eséllyel az IT- és kreatív szektorban terjedhet el elsőként. Hosszú távon akkor válhat szélesebb körben elfogadottá, ha nő a termelékenység, illetve a bérek egy bizonyos szint fölé emelkednek.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
