Nem túlzás azt állítani, hogy minden korábbinál nagyobb mértékben és gyorsabban alakítjuk át bolygónkat. Azt tapasztalhatjuk, hogy az emberi tevékenység következtében ijesztő tempóban változik az éghajlat, rohamosan csökken az élőlények sokfélesége, szintetikus vegyületek tömege kerül környezetünkbe, rengeteg légszennyező anyag terheli településeink levegőjét, a talajok termékenysége pedig több okból is csökken. Ezek az egymással is összefüggő gondok megoldásra várnak. Civilizációnknak a jelenlegi formájában történő további fenntartásához csupa olyan anyagra van szükség, melyek lassan elfogynak.
Földünket annyira belaktuk már, hogy a természeti és ökológiai katasztrófák elől nem tudunk egyszerűen tovább vándorolni, mint vadászó, gyűjtögető vagy nomád őseink. Végső ideje felismerni a termőföld és a környezet valódi értékét, valamint okulni az egykor virágzó civilizációk hibáiból. Gyakran úgy tűnik, nem tanultunk elődeink példájából, hanem mi is egy „sztrádán” robogunk a vég felé. Vajon elkerülhetetlen lenne így végül a fajunk teljes pusztulása, vagy léteznek olyan megoldások, melyek hosszú távon is fenntartható fejlődést hozhatnak? Biztató példák is vannak a természeti népek történetéből is, korunkból is. A növekvő tudás lehet a kiút. Az emberi civilizáció kialakulásával kapcsolatban is olyan újabb felfedezések és leletek láttak napvilágot, az új kutatási módszerek pedig olyan tényeket tártak fel, ami arra enged következtetni, hogy a civilizáció már jóval előbb kialakult, mint ahogyan ezt eddig az iskolákban tanították. Az már most is bizonyosra vehető, hogy emberi civilizáció már sok ezer évvel ezelőtt is létezett. Azt is bizonyosra vehetjük, hogy történelmünk folyamán több típusú emberi civilizáció felemelkedése és bukása zajlott már le. Ha hinni lehet a történelmi kutatásoknak, akkor egyértelműen kiderül, hogy az emberi civilizációk egymáshoz hasonló, szinte szabályszerű fejlődési pályát járnak be. Felemelkedtek, egy ideig a csúcson voltak, ezután először a romlás jelei mutatkoztak, majd bomlásnak indultak. Végül szétestek, összeomlottak és megsemmisültek. A történelmi tapasztalatokból tudjuk már tehát, hogy mi történik az olyan társadalmakkal, amelyek túlnyújtózkodnak az erőforrásbázisukon. Az ilyen társadalmak végül mindig elbuknak. A ma már szép számban a rendelkezésünkre álló tanulmányokban múltbeli kultúrák tucatjait dokumentálják a szerzők. Ezek a kultúrák pedig – rendre megfigyelhetően – azért kerültek végül a történelem „roncstelepére”, mert elfogytak erőforrásaik.
Fenntartható fejlődés?
A fenntartható fejlődés szóösszetételt az utóbbi években gyakran és előszeretettel használták a politikusok, de a menedzserek, és a különféle profilú szakemberek is. A különféle stratégiákban, melyekről tudni lehetett, hogy a bennük szereplő elképzelések messze vannak a realitástól, szintén gyakran találkoztunk ezzel a szóösszetétellel. A fogyasztói társadalom és a gazdasági növekedés társadalmának kritizálói azonban mind gyakrabban mutatnak rá, hogy a fenntartható fejlődés stratégiájának elképzelése egy utópia. Hosszú távon fenntarthatatlan, mert eleve ellentmondáson alapul. „Aki azt hiszi, hogy a végtelen növekedés fenntartható egy véges bolygón, az őrült vagy közgazdász” – hangzik a legendás idézet, melyet egyesek szerint egy ismert közgazdász fogalmazott meg. Más források szerint csak egy – a fogyasztói társadalmat kritizáló – dokumentumfilmben hangzik el. A világban most élő és az elkövetkező generációknak – természetesen kicsit sarkított megfogalmazás szerint – csupán az lenne a szerepe az élete folyamán, hogy dolgozzon, hitelt vegyen fel, amivel lényegében előre eladja munkaerejét, közben pedig folyamatosan vásároljon, sok esetben olyan dolgokat is, melyekre lényegében nincs is igazán szüksége. Nemrégiben még azt hihettük, hogy hosszú távon is a fogyasztói társadalom globális térhódítása jelentheti az emberiség felemelkedésének kulcsát. Lassan rá kell azonban ébredni, hogy a bolygó erőforrásai végesek. Ha így tekintünk a most is zajló folyamatokra, megállapíthatjuk, hogy magunk alatt vágjuk a fát. Globális, egymással összefüggő probléma ma a fenntartható fejlődés kérdése, a népességnövekedés, a természetes környezet megóvása és a béke, azaz a fegyveres konfliktusok elkerülése. Olyan korban élünk azonban, amikor a folyamatok felgyorsulnak, olyan forradalmi változások zajlanak le egy nemzedék élete folyamán, melyekhez hasonlóra előzőleg a történelem során jó néhány emberöltőnyi időre volt szükség. Talán ezért van az, hogy manapság a fenntartható fejlődés mint fogalom is kezd átalakulni. Ha valaki, aki esetleg nemzetközileg is elismert szaktekintélynek számít, azt állítja, mégis létezik egy olyan gazdasági rendszer, amely nem termel hulladékot, nincs károsanyag-kibocsátása, közben pedig mégis munkahelyeket teremt, társadalmi tőkét épít, a jövőben minimum a Nobel-díj elnyerésére számíthat.
