Újabb magyar űrhajós járt a világűrben. Erre kivétel nélkül minden magyar büszke lehet. Az esemény egyben azt is jelzi, hogy az utóbbi években az űrkutatás, a világűr meghódítása új korszakába lépett. Egyértelműen látszik, hogy a világűr már nem csak a nagyhatalmak terepe. Mind több országnak van már saját űrprogramja. A Nemzetközi Űrállomás fedélzetén az elmúlt években példátlan nemzetközi együttműködés alakult ki. Sajnos, ami sikerült az űrben, az egyelőre várat magára itt a Földön. Megfigyelhető azonban, hogy a világűr meghódítását célzó programokban a fejlődő országok és magáncégek is mind több szerepet kapnak. Az űrpolitika így ma már nem csak a nagyhatalmak játszótere. Különféle globális partnerségek alakulnak ki. Újdonság egy ideje, hogy a kereskedelmi szereplők is formálják a tevékenységet. A világűr a 21. század új geopolitikai, gazdasági és technológiai játszóterévé nőtte ki magát. Ez egyben azt is jelentheti, hogy aki most lemarad a versenyben, az tartósan hátrányba kerülhet. Aki viszont most lép olyanokat, melyekkel előnyre tehet szert, az formálhatja a jövőbeni szabályokat. A dolog komolyságát mutatja, hogy az űripar ma már a globális gazdaság egyik leggyorsabban növekvő, legnagyobb hatású ágazatává vált. Csendben már el is kezdődött az emberiség űrkorszaka.
Csillagháborús elképzelések
Az űrpolitika ma már egyértelműen nem csupán gazdasági kérdés, hanem kemény geopolitikai eszköz is. A világ nagyhatalmai hatalmas összegeket fordítanak saját űrprogramjaik fejlesztésére. Az Egyesült Államok, Kína és India mellett már úgynevezett középhatalmak is beszálltak a versenybe. Az USA ismét csillagászati összegeket költ az űrkutatásra, a világ teljes állami űrköltségvetésének több mint 60 százaléka köthető hozzá. De ma már Kína is saját űrállomással rendelkezik, emberes holdmissziókra készül. India is versenyben van. Az űr egyelőre még nem igazi hadszíntér, de stratégiai tereppé vált. A jelek szerint most vannak az utolsó történelmi pillanatok az űrversenybe való belépésre. A következő években több mint 30 ezer új műhold fellövését tervezik, miközben az alacsony Föld körüli pályák zsúfoltsága már most kritikusnak tekinthető. A jövő az űrben is azoké, akik hosszú távon gondolkodnak, a szektor azonban kifejezetten hosszú ciklusokban működik. Egy-egy hordozórakéta kifejlesztése évtizedekig is eltarthat. Az űrállomások kiépítése szintén. A témában a következetes kormányzati stratégia és a politikai stabilitás ugyanolyan fontos tényező, mint a technológiai tudás vagy a tőkeháttér.
Nagy üzlet lett
A rakétafellövések eddig nem látott ütemben zajlanak. A magáncégek is meglátták a lehetősséget, és igyekeznek mind nagyobb szeletet kihasítani a világűrből, illetve az ahhoz köthető szektorokban folytatott tevékenységekből. Tavaly a világűrhöz köthető iparágak bevétele 613 milliárd dollárra ugrott, 7,8 százalékos bővüléssel minden korábbi rekordot megdöntve. A statisztikák jelzik, mekkora üzlet ez, hiszen a bővülés jóval meghaladja a világgazdaság átlagos növekedési ütemét. Az űrszektor nagyjából a globális GDP növekedésének kétszeresével gyarapodik. A tevékenység ma már nem pusztán tudományos vagy technikai ügy, hanem a gazdasági növekedés motorjává válhat. A kommunikációs és a bolygó különböző területeit megfigyelő műhold-technológiák rohamos fejlődése egyre gyorsabban vált a szemünk előtt üzletileg is jövedelmezővé. A műholdas széles sávú internet robbanásszerű térnyerésével hozható ez összefüggésbe. De zajlik már a versenyfutás az első, Holdra telepítendő atomerőműért is. Ez már érezhető a mindennapokban. A mobiltelefonok GPS-je, a mezőgazdasági öntözőrendszerek, a meteorológiai előrejelzések és a klímaváltozást monitorozó modellek szinte mind az űrből származó adatokon alapulnak. Az űr tehát már úgymond nem rajtunk kívül, vagy tőlünk távol van, hanem körülöttünk. A tervek szerint Oroszország és Kína közösen juttatna, majd helyezne működésbe reaktort bolygónk kísérőjének felszínére. A NASA azonban igyekszik megelőzni őket, és még ebben az évtizedben atomerőművet szállítana a Holdra. Az Európai Űrügynökség egyik analízise szerint 2040-re az emberiség nemcsak túlél, hanem virágzik is a világűrben. A Technology 2040 vízió olyan jövőt fest, amelyben űroázisokban élnek az emberek, miközben mesterséges intelligenciával vezérelt űrhajók járják a galaxisokat. Még a Jupiter holdjain is elérhető lesz az internetkapcsolat stb. A hosszú távú technológiai hatások azonban ennél is látványosabb jövőt sejtetnek. A GPS, az internet, a napelemek vagy az orvosi képalkotás mind olyan fejlesztések, amelyek eredetileg űrkutatási célból születtek, majd széles körű civil hasznosításra tettek szert. Mindezek ellenére, illetve az éppen zajló, illetve a fenyegető háborús konfliktusok ellenére sem állíthatjuk, hogy a világűr biztonságosabb hely lenne a Földünknél. A természet részei vagyunk, és nyilván még sokáig ez szab igazi korlátokat az űrbéli terjeszkedésünknek is.
