2024. április 24., szerda
RÁFORDÍTÁSOK

Keletről jön majd a pénz?

Bizonyos szempontokból valóban jobb egy ország gazdasági fejlődését a hazai tőkére alapozni, mint a külföldi tőke bevonzására „játszani”. Hazai tőke azonban csak kevés országban van elegendő. A külföldi befektetők bevonzása számos előnnyel jár, de fontos megemlíteni, hogy hosszú távon bizonyos hátrányokkal is számolni kell. Érdemes kiemelni, hogy a közvetlen külföldi tőkebefektetések a technológia transzferen keresztül javíthatják a termelékenységet, a vállalati kapcsolatokon keresztül pedig további pozitív hatásuk lehet. A piacra jutás és juttatás, a finanszírozási feltételek javulása, a hazai partnerekre való támaszkodáson keresztül erősítik a gazdasági növekedést. Az ilyen és hasonló kedvező hatások  érvényesülése azonban nem mindig valósul meg automatikusan, de kormányzati lépésekkel elő lehet segíteni. A tőkevonzó képesség javítása érdekében fontos az általános befektetési környezet javítása. A makrogazdasági egyensúlytalanságok megszüntetése mellett fontosak az infrastruktúra és az oktatás és képzés terén megvalósuló fejlesztések. Az államvezetés különféle kedvezményekkel minél több befektetőt próbál a távol-keleti országból Szerbiába vonzani. A beruházások szempontjából Európa vezető szerepet tölt be, de valóban úgy tűnik, már nem olyan a fajsúlya, mint korábban. Különleges jelentőséggel bírhat a jövőre nézve, hogy Szerbia szabadkereskedelmi megállapodást köt Kínával.

Térségünk szerepe felértékelődik

A közvetlen külföldi tőkebefektetések formájában októberig 3,42 milliárd euró érkezett Szerbiába. Becslések szerint az év végéig az összeg meghaladhatja a 4 milliárd eurót. Ha azt nézzük, hogy honnan jön a pénz, megállapítható, hogy az EU-tagországokból érkezik a legtöbb befektető, de az ázsiaiak részaránya növekvő tendenciát mutat. Kína, Japán és Dél-Korea említhető elsősorban a befektetések kapcsán. Tavaly az energiaválság, az orosz–ukrán háború és a magas infláció ellenére a Szerbiába érkező közvetlen külföldi befektetések nagysága elérte a 4,3 milliárd eurót, ami a fennálló a körülmények között nem tűnik rossz eredménynek. A tavaly hivatalosan jegyzett 8,9 százalékos munkanélküliségi ráta is valójában a külföldi befektetésekkel hozható összefüggésbe. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy végül nem minden külföldi befektetés lett sikertörténet. Szakértők és elemzők, de politikusok körében is folyamatosan vita tárgya, hogy egy-egy nemzetgazdaság esetében milyen következményekkel járhat, ha az a külföldi tőkebeáramlás nyomán egyfajta összeszerelő üzemmé válik. Világszerte több példa is igazolja, hogy ennek nyomán a közepes jövedelmi csapdába találják magukat egy idő után ezek az országok, nem tudnak felzárkózni az igazán fejlettek kategóriájába. A multinacionális cégek ugyanis a legtöbb esetben az alacsony hozzáadott értéket képviselő termelési fázisokat helyezik át az olyan országokba, mint térségünk államai. Nem a termelési lánc magasabb hozzáadott értéket előállító fázisait képviselő üzemeket helyezik ki ilyen környezetbe, hanem a már említett fázisokat. Ha azonban az átlagokat vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a külföldi cégek által fizetett munkabérek magasabbak a belföldi vállalatok bérénél. Amikor viszont a termelékenység és a bérszínvonal mutatószámait összehasonlítjuk, a legtöbb esetben valóban az a kép rajzolódik ki, hogy a külföldi vállalatok termelékenységi előnye nagyobb, mint a bérelőnye. Így valósul meg a céljuk, hiszen valójában extraprofitra tesznek szert. A belső összehasonlításban viszonylag magasabb bérek ugyanis még mindig alacsonyabbak, mint amennyit más országokban kellene fizetniük. De egy ország vonzerejét nem csak az olcsó munkaerő határozza meg. A földrajzi fekvés hatalmas előny vagy éppen hátrány is lehet. A fejlett infrastruktúra viszont mindenképpen előnyt jelenthet. 

A humántőke a legfontosabb

A múlt év geopolitikai és gazdasági eseményei nem tudták elvenni a befektetők kedvét a további, nagy értékű kihelyezésektől. A térség államai közül a legtöbb országban nőtt a beáramló tőke. A külföldi beruházások megszerzéséért azonban erős nemzetközi verseny zajlik. Sokat bírálják az olyan lépéseket, melyek által a külföldi befektetőket anyagilag is támogatja az állam. Valójában azonban minden ország él a támogatások eszközével is. A munkaerőpiac szempontjából is érdemes a folyamatokat megvizsgálni. Az olyan munkaerő-hiányos környezetben mint amilyen a miénk, a külföldi cégek munkaerő-elszívó hatása hatványozottan érvényesül a belföldi cégekkel szemben. A hazai tulajdonú vállalatok gyorsabb fejlődését is serkenteni, segíteni kell. Ellenkező esetben olyan versenyhátrányba kerülhetnek, ami végül már behozhatatlanná válhat, tönkremenéshez vezethet. A termelés egyre inkább azok felé a térségek felé mozdul el, amelyekben a legolcsóbban lehet megoldani, a fogyasztás szempontjából pedig a vásárlóerő nagysága a meghatározó. A gazdasági növekedés azonban elsősorban a tudás felhalmozásától függ. A tudás a tőke egyik meghatározó formája, a humántőke pedig még mindig a legfontosabb termelési tényező. A humántőkének el kell érnie egy kritikus szintet ahhoz, hogy a gazdaság egy szint felett is tovább növekedhessen. 
 

Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)