Az észak-bácskai vadászegyesületek számára úgy 30-40 évvel ezelőtt ilyenkor augusztusban kezdődött a nagy szüret ideje. Ekkor indult el az olasz vendégvadászok búcsújárása az itteni vadászterületekre. Akkoriban ezrével lőtték és vitték haza a fürjet, a gerlét, és mindent, ami mozgott, és megvásárolható volt. A hazai egyesületek vezetői pedig szépen el is adták nekik mindezt. Volt olyan év, hogy a nyári vadászatból mintegy százezer nyugatnémet márka bevételt valósítottak meg a szemfüles hazai vadásztatók.
De mindez a multé. Azóta nagyot fordult velünk a világ. Igaz, nem velünk fordult, mert mi most is mindent eladnánk, amit bárki is hajlandó volna megvenni. Csak épp az a fránya Unió emelt gátat a külföldiek féktelen vadásztatásának.
Senki se értsen félre, nem ítélek el senkit sem azért, amit akkoriban tett, és lehet hogy ma is megtenné, de nem is sírom vissza azokat az időket. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Unió országaiban ma is vadásszák a fürjet, galambokat és a vízi szárnyasokat, sőt csalit is használnak, csakhogy épp kvótához kötik a naponként lőhető madarak számát. Franciaországban például egy vadász egy nap öt fürjet vihet haza. A csalisíp éjjel-nappal szól az erre a célra kijelölt tarlón, a vadászó csoportokat természetvédelmi és vadászati felügyelők ellenőrzik, pontos nyilvántartást vezetnek a vadászokról, a kutyákról és a lőtt madarak alfajáról és neméről. Ennyi az egész.
Az idén már megérkeztek a külföldi bérvadászok első csoportjai, igaz ők nem lőtt madárak sokaságára utaznak, inkább kutyát tanítanak. Amit lőnek, azt többnyire helyben meg is eszik. Nem ritka az olyan vadász sem, aki családostul érkezik üdülni.
A gond csak abban rejlik, hogy kevesen vannak, és még kevesebben lesznek. Ugyanis mindig is voltak és lesznek is olyanok, akik megpróbálják megkerülni az előírásokat és ládaszám kivinni az országból a lőtt madarakat. Ha ezek az emberek lebuknak, nagyon rossz reklámot csinálnak a hazai vadászegyesületeknek. Másrészt, az egész világon uralkodó gazdasági helyzet rányomja bélyegét a vadásztatásra is. Mind kevesebb lessz az olyan ember aki megengedheti magának a külföldi vadászkirándulást. Erre számítani kell a jövőben, és terveinket, számításainkat inkább a hazai vendégvadászok igényeire és főleg zsebére kell átszabni. Nem beszélve a tagság igényeiről és zsebéről. Ugyanis itt is vannak olyan vadászok, akik szeretnek söréttel lőni, akik élvezik a kutyájuk munkáját a tarlón, vizen és akik az érvényben levő díjszabás mellett nem engedhetik meg maguknak, hogy szenvedélyüknek hódoljanak.
