A galócaszaporítás szüneteiben Ljubomir Pejčićnek olykor adódik ideje arra, hogy ne csak haltani, hanem halfogási tudását is kifejezésre juttassa. A képen látható süllő (azonnal visszaengedve, tömege ismeretlen) valójában annak bizonyítéka, hogy az észolvasztó kánikulában hogyan lehet pontosan délben is sikeresen horgászni erre a népszerű ragadozóra. A módszer az úszócsónakos függőleges dzsiggelés elnevezésre hallgat, pontos mibenlétéről a szerző a közeljövőben részletesen beszámol. Annak ellenére, hogy – mint vallja – hatásossága ellenére nem tartozik kedvenc műfajai közé.
Kukli Attila Magyarkanizsánál a Tiszán 7,6 kilós süllőt fogott fenekezve. Ennyit tudtunk meg, többet mondani felesleges, hiszen a zsákmány önmagáért beszél.
A šabaci Jovan Matić (jobbról) a magyarkanizsai kuttyogatóversenyen nemcsak mint versenyző, hanem a rendezvény egyik támogatójaként jelent meg. Ekkor beszámolót ígért az egy kissé rendhagyó zsákmányról. Íme: a harcsának felkínált, lóbogárral csalizott horgára hétkilós szávai ponty kapott
Adósak maradunk azzal, hogy mekkora is Berta Viktor képen látható harcsája. Azt azonban tudjuk, hogy ma már nagyobb, mint amikor fogta. Viktor ugyanis minden halat visszaenged, hogy egyszer (meg kétszer, háromszor...) ismét kifoghassa. Akár ő, akár valaki más. Tájainkon újszerű hozzáállás, végsőkig idegen a halfalók számára. De úgy tűnik, az ő idejük lassan lejár.
