Munkaelnökség, vezetőség, ellenőrző bizottság… pillanatok alatt letudva, térjünk a tárgyra! – távirati stílusban így kezdődött az adai Tisza Horgászegyesület évi közgyűlése. A tárgy taglalása során pedig kiderült, hogy az adaiak nem felejtenek.
Míg más helyen a tagság régen napirendre tért afölött, hogy tavaly a kedvezményes horgászengedélyeket akkor vezették be, amikor az ezekre jogosultak már régen kiváltották teljes áron, az adaiak megkérdezték, hova lett ez a pénz. Mert míg a Vode Vojvodine és a Fruška gora Nemzeti Park közvállalat ezt áthidaló megoldások révén régen rendezte, a Tiszával, Budzsákkal… gazdálkodó Ribolovački savez Vojvodine Kft. ezt mindmáig nem tette meg. Nem nagy a valószínűsége, hogy az adaiaknak sikerül kikaparniuk a gesztenyét a tűzből azok számára is, akik ezzel immár nem is kísérleteznek, de jó ürügyként szolgált arra, hogy a vízgazdával folytatott – az utóbbi időben örvendetesen csillapodó – viszály nem úgy alakul, hogy abból a góré makulátlanul kerüljön ki. Ennek a gyomrozásnak tartozéka az is, hogy a halőrszolgálat – néven nevezett tagjainak – munkájával továbbra sem elégedettek. De szóvá tették azt is, hogy a témával kapcsolatos beadványaik nyomán a halőrszolgálat válaszai sem tetszenek nekik, mert azok az érvényes rendeletek alkalmazása terén számos kívánnivalót hagynak maguk után. Ha jól odafigyelünk a részletekre, könnyen kikövetkeztethető, hogy nem általános ügyről van szó, hanem elsősorban a Budzsákon és környékén tapasztalható visszásságok szúrják az adai horgászok szemét. Dióhéjban: (bizonyos) közismert orvhalász, akinek (bizonyos) halőrök nem néznek a körmére. Tehát a Budzsákon elfakadó epehólyag tartalma olykor átömlik a Tiszára. Ennek kapcsán egyelőre képzeletbeli a kérdés, hogyan alakulnának a dolgok a vízgazda és az adaiak között, ha a Budzsák nem az adott vízgazda fennhatósága alá tartozna. Mert ha másként alakult volna, akkor a tájidegen fajok lehalászása körül kipattant hálóbotrány sem fajulhatott volna el, és az esettel kapcsolatos – az adaiak által az illetékesekhez eljuttatott – papirológia sem duzzadt volna ekkorára, valamint a felvett audio- és videofelvételeket sem tologatná egymásnak Belgrád és Újvidék. Mert egyiknek sem kell. Csupán retorikai a kérdés, kellett-e ez bárkinek is. Ebbe a képletbe beleillik annak szellőztetése is, hogy Adankó Ivánt, az agilis, egyenes, szókimondó és az igazság érdekében a konfliktusoktól sem idegenkedő egyesületi elnököt „valakik” jobban szeretnék funkción kívül látni. Kívánságuk egyelőre nem teljesült, a tagság egyhangú döntése alapján Adankót újraválasztották, méghozzá – az érvényben levő tövénnyel összhangban – immár négy évre. Ennyit a politikáról. Abból az ennél kevesebb is sok. A közgyűlésen elhangzott felszólalások alapján is egyértelmű, hogy a politika – úgy mindenestül – már a horgászok horga hegyén jön ki.
Élénk vita alakult ki akörül, hogy kérjék-e vagy sem a vízkezelő engedélyét ahhoz, hogy a Buzdzsákon szabad legyen csónakból horgászni. A jelenlevők többsége azonban ezt ellenezte, és nagy szavazattöbbséggel döntöttek amellett, hogy ezt ne(!) kérjék.
Idén lesz a Tisza Horgászegyesület fennállásának 65. évfordulója, és erről illő keretek között kívánnak megemlékezni. Emellett feltett szándékuk, hogy sínen tartják valamennyi rendezvényüket. Ismét beneveznek a községi úszózóligába, megtartják a pörgetőversenyt, és két kuttyogatóversenyt fognak szervezni, egyiket – akárcsak tavaly is – Magyar Szó Kupa néven. Horgásziskolájukat továbbra is a Cseh Károly Általános Iskolával együtt szervezik, melynek munkáját idén a Jó Pajtás közreműködésével is bővíteni kívánják, de a Halvédelmi és Haltani Társaság előadóinak részvételével is gazdagítani fogják.
Fontos határozata a közgyűlésnek, hogy csatlakoznak a többi Tisza menti horgászegyesületnek a vízkezelő címére az illetékesekhez való továbbítás végett benyújtott azon követeléséhez, hogy a kuttyogatót ne halászszerszámnak, hanem horgászati segédeszköznek minősítse – mert valójában az –, és használatát hozzáfizetéses engedély kiváltásához, ne pedig halászengedélyhez kösse.
