Télidőben a lassú folyású vizek ragadozói általában kisebb méretű, de erősebb rezgéseket kibocsátó korongfarkúakra kapnak. Az ilyen jellegű, intenzív oldalkilengésű műcsalikat a szakavatott pörgetők pofozógépeknek szokták nevezni. Ezekkel a csalikkal csupán az a gond, hogy nem lehet beszerezni őket. Tekintettel arra, hogy kisszámú horgász igényli őket, tehát nem tömegáruról van szó, a műcsaligyártó műhelyek termelésprogramjában nem szerepel ilyen. Rövid csalitest és termetes korongfarok együtteséről van szó, és legegyszerűbb, ha magunk készítjük el.
Átalakításra a 15–18 centis korongfarkúak a legalkalmasabbak. Megfelelő rövidítések által a 15 centisből 12, sőt 10 centis nagykorongú csali fabrikálható. Erre a célra a fényvisszaverő fóliával bélelt darabok a legalkalmasabbaknak, mivel rendkívül puha és képlékeny anyagból készülnek, amelyet könnyű szabni és forrasztani. A korongfarkúak beszerzési árának itt nincs különösebb jelentősége, hiszen az átalakítást követően még az olcsó típusok is igen fogósakká válnak.
A művelet elvégzéséhez vonalzóra, ollóra és forrasztópákára van szükségünk. Kerüljük az öngyújtó vagy a gyertya használatát – bár műszakilag szemlélve megteszik, amit kell –, a nyílt láng fekete nyomokat hagy, az olvasztás mentén pedig fénytelenné válik a csalitest. Célunk úgy átalakítani a csalit, hogy a méretváltoztatáson kívül a beavatkozás más nyomot ne hagyjon rajta.
A 15 centis korongfarkúnak levágjuk a 2,5 centis fejrrészét. Ezt félretesszük. Ezután a felmaradt részből 3–5 centis darabot vágunk le, és ezt eldobjuk. Ezután kibűvöljük a csalitestből a fóliát, majd a hasrészéből lefaragva karcsúsítjuk a csalitestet. Ezután jön a babramunka. A hosszant bemetszett csalitestbe beleillesztjük a fóliát, majd a forrasztóval benyúlva – milliméterenként haladva – megolvasztjuk, és ujjunkkal összenyomjuk a csalitestet, ügyelve arra, hogy ne maradjon benne légbuborék. Ezután a hasrészt is összeforrasztjuk, majd áttérünk a fej- és a farokrész összeillesztésére. Ügyelni kell arra, hogy a forrasztás egyenletes, szinte láthatatlan legyen.
Az eredmény: 12 centis műcsali, amely a 15 centis „nagy testvér” farokkorongját viseli, tehát a kis méretű rezgésgyakoriságával és a nagy méretű oldalkilengéseivel rendelkezik. Előnye az is, hogy rövidebb ólomfejű horogra is feltűzhető.
Felmerül a kérdés: Miért nem forrasztjuk rá egyszerűen a nagyméretű farokkorongját a kisméretűre? Azért, mert akkor kettő helyett csak egy használható csalink lesz, és marad egy felesleges test, meg egy haszontalan farok.
