Valahányszor eljön jégbontó vagy böjt havának dereka, elkezdődik vidékünk leggyakoribb ragadozójának a párzási ideje – ezt a vadászok rókanászként emlegetik.
Februárban a fő vadászidény – a nyúl és a fácán vadászata – már lejárt, de tekintettel arra, hogy ilyenkor szokott vidékünkön beköszönteni az igazi téli időjárás, a vadgazda legfontosabb feladata az állomány óvása és takarmányozása, ugyanis így tudja biztosítani a kellő kondícióban áttelelő alapállományt, amely képes erős, egészséges utódokat nemzeni, világra hozni és felnevelni, ami a jövő sikeres vadászatainak legfőbb záloga.
A vad óvásának szerves része a ragadozók apasztása, ami a vadőr feladata volna, ha volna igazi hivatásos vadőrünk, de nincs, így ez a tagság vállára „nehezedik”.
Hajdan, amikor a róka gereznájának még volt rendes ára, amikor egy méretes ép nyestbőrért még egy tehén árát is megfizették a városi szűcsmesterek, a ragadozók vadászata számos szegénysorú vadász számára a megélhetést jelentette. Manapság azonban a magukat állatvédőnek nevező szervezeteknek köszönhetően ez jelentősen megváltozott. Ma a róka vadászata, főleg főidényben, véletlenszerűen a puska elé kerülő egyedek elejtésére korlátozódik, a többi prémes vad vadászata tilos.
Aki próbálta, tudja, hogy a vöröskabátos ravaszdi elejtése igen körülményes, időigényes, nagy leleményességet, tapasztalatot, és nem utolsósorban tudást igénylő vadászat. Tehát az igazi nimródok számára attraktív trófeát jelent egy-egy rókakoponya vagy tömött téli szőrzettel ékeskedő hibátlan gerezna.
A rókanász idején a máskülönben igen elővigyázatos, neszes és okos ragadozó elveszíti a fejét, és szinte vakmerővé, kábulttá válik. Akkor a fajfenntartásának parancsa felülírja talán még a létfenntartás ösztönét is. Ilyenkor jön el a rókavadászat ideje.
Ilyenkor lehet a rókavadászatnak a legattraktívabb módját űzni, a róka golyós puskával való elejtését. Itt azt a tényt kell kihasználni, hogy rókáéknál a párzás bizonyos rangsor szerint zajlik. A veremben a szukával csak az alfa hím van, míg a gyengébb kanok 200-300 méteres körben a luk körül vannak, és a sorukra várnak. A nász többnyire éjszaka zajlik, és a rókák a nappalt ilyenkor átalusszák. A havas idő kedvez a vadászat ilyen formájának, hiszen a havon alvó rókát már messziről meg lehet látni. Ha észleljük, kezdődhet a játék. Állandóan ügyelnünk kell a szélirányra, és a siker érdekében, bár nem vadászias, ajánlatos fehér színű gúnyát húzni a kabát fölé. Nem szabad direkt rámenni a rókára, hanem inkább kicsit oldalazva vagy ívben. Ezt addig tehetjük, amíg az állat nem vesz észre bennünket, és fel nem riad. Az álmából ébredő róka többnyire nem ugrik el, hanem figyel. Ekkor kell megállni és a lövést leadni. Ez többnyire 150-200 méterről történik. Erre a célra legmegfelelőbbek a kiskaliberű magnum töltetű golyós puskák, például a 22-es WMR, a .222-es, a .223-as és a 22-250-es Remington. Természetesen a nagyobb kaliberű fegyverekkel is meg lehet lőni a rókát, de azok túl gorombák, tönkreteszik a gereznát, és nem ildomos ágyúval szúnyogra lődözni.
A róka vadászatának ezt a módját azzal is fokozzák, hogy többen űzik, és csak a nyaklövést vagy a fejlövéseket számolják. Amerikában ez divat, de ebben az esetben már vetélkedés van a résztvevők között, és ezt a vadászatban nem szabad megengedni. A vadászat nem sport, és nem is szabad engedélyezni, hogy azzá váljon.
