A selejtezés eleve vitatott kifejezés, bár valahol fedi a beteg, gyenge, illetve nem tenyésztésre való suták és gidák eltávolítását az állományból. Magának a fogalomnak ezt kellene fednie, ám a gyakorlat egészen mást mutat. A szerbiai vadászegyesületek – köztük a vajdaságiak is – a tagság nagyvadvadászati lehetőségeit elsősorban a tarvad kilövésére korlátozzák, mondván, hogy az aganccsal, tehát trófeával rendelkező állatokat a fizető vendégvadászoknak tartogatják.
A gond valójában ott van, hogy ezáltal azok, akiktől elvárják a vad óvását, etetését és nevelését, kimondottan húsvadászokká vannak degradálva. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy rá vannak kényszerítve, hogy hideg paprikásért és langyos sörért dolgozzanak. Ez semmi szín alatt nincs rendben, és az ilyen politikának előbb-utóbb az állomány látja a kárát. Mert ha a vadászat célja a továbbtenyésztésre alkalmatlan egyedek eltávolítása az állományból, ez azt jelenti, hogy a kilövések gondos válogatás után következnek. Azonban ha a vadászat a résztvevők húsigényének kielégítésére, a válogatás pedig a nagytestű, egészséges egyedekre korlátozódik, akkor ez ellentétben áll a vadászat eredeti indítékával, a selejtezéssel.
A selejtezés valójában elvégzendő munka, ha egészséges, erős állományt akarunk a területünkön. A suták kilövését a vadászati szakemberek véleménye szerint kerülni kell. A téli tarvad vadászatakor elsősorban a tavalyi gidákra kell koncentrálnunk. Vajdaságban a kiváló és bőséges takarmánynak köszönhetően a suták többnyire két, az utóbbi években gyakran három gidát hoznak a világra, ezért ha az ivararány és az egyedszám megfelelő a területen, indokolt a kisebb testű gidákat kilőni. Azonban még ekkor is kerülni kell a bak gidák kilövését, mert lehet, hogy néhány év múlva behozzák a lemaradást és kiváló trófeát raknak fel.
A másik dolog, amit feltétlenül kerülni kell, a téves kilövések gyakori előfordulása. Ilyenkor télen a bakok többségének még egyáltalán nincs, vagy még nagyon kezdetleges az agancsa, tehát nehéz őket megkülönböztetni a sutáktól. Kivált akkor, ha nincs megfelelő távcsövünk. Ezért a téves kilövések igen gyakoriak, főleg ha a húsmennyiséget tartjuk szem előtt, hiszen a bakok nagyobbak, mint a suták.
Mindennek tudatában, az említett hibák elkerülése érdekében, az egyesületek vezetőinek – még a maximális haszon elmaradása mellett – a tagoknak is lehetővé kellene tenni, hogy trófeavadászokká lépjenek elő. A téli tarvad vadászatát pedig olyan emberekre kellene bízni, akik nemcsak szeretnek vadászni és jót enni, hanem értenek is a munkához.
