December utolsó napjával nemcsak egy év fejeződött be, hanem az új szabályozás szerint véget ért a nyúl vadászatának még egy idénye. Ahhoz, hogy megítéljük, sikeres volt-e vagy sem, még időre van szükség, ám az már nyilvánvaló, hogy a terítékek jóval elmaradtak a 2010-es év előtti időszak terítékei mögött. Akkor Észak-Bácskában – amely mindig is ismert volt nagyszámú nyúlállományáról – nem számított ritkaságnak az egy körben elejtett 100 nyúlnál is nagyobb napi zsákmány. Sőt, volt olyan vadászat is, amikor egyetlenegy, a békebeli nagy nyúlstráfokat idéző hajtásban 220 tapsifüles esett zsákmányul. Sajnos ez manapság a múlt édes emlékei közé süllyedt, és akiknek részük volt benne, sosem felejtik el.
De térjünk vissza a jelenbe! A mögöttünk lévő év nem volt mostoha a nyulakkal szemben, ugyanis volt csapadék, amikor lennie kellett, és elegendő száraz nap is a szaporodás időszakában. Az ősz kimondottan száraz volt, úgyhogy a későn született nyúlfiak is megerősödhettek, felnőhettek a tél beköszöntéig. A tél kezdete is kedvezően alakult, így az időjárásra nem lehet panaszunk. Komoly gondok akadtak viszont tavaly is a mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerek körül. De úgy tűnik, a mi világunkban ez így lesz ezután is, mindaddig, amíg akadnak olyanok, akik nem tartják be a környezetvédelmi előírásokat.
A tavasszal még szép számban mutatkozó nyulak az idény kezdetéig valahogy eltűntek. Főleg azokon a területeken, amelyeken az előző évben, amikor úgymond kimaradt a szaporulat, nem álltak le időben a vadászattal, és jelentősen megvámolták az alapállományt. Ez csak azt jelenti, hogy újból beigazolódik a mondás, hogy nincs az a sok, ami nem fogyna el – kiváltképpen akkor, ha nem gondoskodunk a pótlásról. Ezeken a területeken az idény elején túlnyomórészt azévi állatokból állt a teríték. Ha ezeknek a vadászegyesületeknek a vezetői ismét elmulasztották idejében leállítani a vadászatot, akkor ott már az idén sok olyan vadász lesz, aki zsákmány nélkül tér haza.
Most, amikor befejeződött az idény, tekintet nélkül arra, hogy a hómentes, szokatlanul enyhe időjárás egyes illetékeseknél azt a látszatot kelti, hogy felesleges a nyulak és a többi vadon élő állat téli takarmányozása, ezt nem szabad elmulasztani. Ha valaki kimegy a határba és nemcsak körülnéz, hanem lát is, észreveszi, hogy főleg Észak-Bácskában a vidék teljesen le van kopaszítva. A gazdák kihasználták a száraz időt és betakarítottak minden terményt, úgyhogy a vad gyakorlatilag éhezik. A betakarításkor elszórt magvak már vagy kicsíráztak, vagy megpenészedtek, így a vad nem eszi. A frissen kelt búzán kívül nem lesz más tápláléka a vadnak, ezért takarmányozni kell.
A nyulak egyelőre jó kondícióban vannak, az idény utolsó vadászatain elejtett példányok meglepően hájasak, tehát felkészültek a télre. Ez azonban nem marad így, ha január végén, februárban beköszönt az igazi tél. Ha a fagypont alatti hőmérsékletek állandósulnak, a vadon élő állatok anyagcseréje, pontosabban energiaszükséglete annyira megnő, hogy néhány nap alatt elfogy a most felhalmozott zsír. A leromlott, elgyengült állomány pedig sokkal fogékonyabb a betegségekre, és kérdés, hogy képes-e kellőképp ellenálló utódokat hozni a tavaszi szaporodási idényben.
Azok a társaságok, amelyek túlvadásszák a területüket, és a takarékosságra hivatkozva nem etetnek, néhány idény alatt annyira kiüríthetik a pagonyt, hogy hosszú évekbe telik, amíg újra lesz olyan állományuk, amelyet lehet vadászni. Félő, hogy nagyon sok egyesület erre az útra lépett az új vadászati előírásoknak köszönhetően. Valamint annak a ténynek is, hogy nincs megfelelően kiképzett és kellő felhatalmazással bíró vadászati szakszolgálat, amely útját állná az ilyen mostoha viselkedésnek.
