2024. február 23., péntek

Bizonytalan a szerbiai nyugdíjrendszer jövője

Egyre több a nyugdíjas, mind több fiatal távozik külföldre – mi a megoldás?

Fennmarad-e a mostani nyugdíjrendszer, vagy a romániaihoz hasonló intézkedéseket hoznak, melyek szerint a fiatalok egyszerűen kötelesek segíteni az időseket? Sokakat foglalkoztatnak az országban ezek a kérdések.

Szerbiában pillanatnyilag mintegy 1,7 millió nyugdíjas él, s egyes becslések szerint évente körülbelül 30 000 fiatal hagyja el az országot. Ma átlagban 3,4 évvel többet dolgoznak a szerbiai emberek a nyugdíjjogosultság elnyeréséig, mint 9 évvel ezelőtt. Éppen a nyugdíjrendszer gyengeségei és a kivándorlás vezetett oda, hogy egyre tovább kell dolgozni. Az utóbbi években a nyugdíj előtt állók versenyt futnak a nyugdíjjogosultság törvényi szabályozásával, és egyre gyakrabban teszik fel a kérdést: létezni fog-e egyáltalán a mostani köztársasági nyugdíj-biztosítási alap akkor, amikor ők is elérik a „mágikus” határt, s eleget tesznek a nyugdíjaztatás feltételeinek? Mint ismeretes, most a férfiak 65, a nők (az idén még) 62,5 éves korukban vonulhatnak nyugdíjba. A nők esetében évről évre hosszabbodik az előírt szolgálati idő, és 2032-ben már nekik is 65 éves korukig kell dolgozniuk.

A dolgozók és a nyugdíjasok aránya enyhén szólva aggasztó, a közgazdászok szerint azonban ilyen tekintetben Szerbia nincs egyedül, és a helyzet orvoslásának több módja is van. Ilyen például az új munkaerő érkezése, a nyugdíjkorhatár említett növelése, valamint a fiatalok törvényileg szabályzott segítségnyújtása az időseknek. Hozzáértők szerint ahhoz, hogy a nyugdíjrendszer kielégítően működhessen, egy nyugdíjasra 3,5 dolgozónak kellene jutnia, nálunk viszont jelenleg 1:1 az arány.

Ljubodrag Savić, a Belgrádi Egyetem Közgazdasági Karának tanára korábban úgy fogalmazott: „többen kell hogy legyenek azok, akik befizetnek a rendszerbe, mint azok, akiket a rendszer fizet”. Goran Nikolić, az Európai Tanulmányok Intézetének közgazdásza azt mondja: figyelemmel kell kísérni a helyzet alakulását a környező országokban, annak alapján következtethetünk arra, hogy mi fog történni nálunk, mert „ugyanaz vár mindannyiunkra”. Szerinte amíg magas a munkanélküliség aránya, nem kell tartani a nyugdíjrendszer összeomlásától, ilyenkor „még van lehetőség a rendszer normális működésére”, a baj ott kezdődik, amikor nincs többé munkanélküliség.

– Jelentősebb munkaerő-beáramlásra lehet számítani, különösen Afrikából, noha ez még nem érezhető a térség fejlettebb országaiban sem. Ha majd Szlovéniában és Horvátországban jelentősebb mértékben megindul a munkaerő-beáramlás, akkor számíthatunk erre minálunk is. Ez az egyik megoldás, nemcsak a nyugdíjrendszerre vonatkozóan, hanem a gazdaság működése szempontjából is. Az ideérkezők majd a hiányszakmákban kapnak munkát, hasonlóan történt ez Nyugat-Európában is a múlt században, nálunk azonban valószínűleg tíz évnél is többet kell erre várni, mert még mindig magas a munkanélküliségi ráta – magyarázza Nikolić.

A másik megoldás – mint Vladimir Grečić közgazdász vélekedik – a nyugdíjkorhatár növelése, még a legfejlettebb országokban is ehhez a módszerhez folyamodnak.

– A szolgálati idő meghosszabbításával jelentős változás érhető el, hiszen több lesz a rendelkezésre álló munkaerő. Számos országban meghosszabbították már a munkakort, Szerbia is ilyen irányban halad, ám az efféle problémákat nem lehet egyik napról a másikra megoldani – mondta Grečić.

A témában jártas szakértők egyetértenek abban, hogy a stabil nyugdíjrendszer fenntartásában ezek a megoldások segíthetnek, valamint hogy nemcsak Szerbiának kell megküzdenie ezzel a gonddal, több környező országban ugyanis sokkal rosszabb a helyzet.