Mindenkivel megesik, illetve megesett már, hogy megvásárolt olyan dolgokat, amelyekre valójában nincs is szüksége. A fogyasztói társadalomban a reklám, a propaganda az eladást szolgálja, ezért esetenként nem mérlegelünk helyesen. Valójában olyan társadalomban élünk, amelyben a gazdasági növekedés néha már nem az egyén szükségleteit szolgálja, hanem csupán öncélú növekedéssé válik. Ha a fogyasztó nem vásárol folyamatosan, a gazdasági növekedés leáll. Egy terméknek mindeközben a legjobb reklám, ha tartós és megbízható.
Itt jön a képbe az ellentmondás. Ha valaki ilyet vásárol, az bizony hosszú ideig nem vesz újat. Ez a felismerés vezette el már a XX. század elején a vállalkozókat a tervezett elavulás ötletéig. Azóta ez már tudományos körökben ismert és elismert fogalom, mely villanykörte-összeesküvés néven lett híres-hírhedt. A jelenség tipikus példájaként egy több mint száz évvel ezelőtt gyártott villanykörtét szokás emlegetni, ami még mindig világít. Ma viszont ilyen tartós villanykörtéket már nem gyártanak. A villanykörtegyártók is rájöttek, hogy jó reklám, egyben rossz üzlet olyan égőt gyártani, ami száz év alatt sem ég ki. Nem bizonyított, de számos utalást találhatunk rá, hogy a világ legnagyobb villanykörtegyártói megegyeztek abban, hogy – piaci megfontolásokból – szándékosan olyan égőket gyártanak, melyek csak korlátozott ideig használhatóak. Ennek köszönhetően lehet fenntartani a piaci keresletet. Az 1929-es nagy gazdasági világválság aztán más ipari területeken is újabb lökést adott a felfogás terjedésének. Sokan úgy vélték, hogy magát a válságot is elsősorban a gyártási technológia fejlődése okozta. A fogyasztók túl sokáig tudtak használni egy-egy jó minőségű, tartós fogyasztási cikket, nem vettek újat, ami nem kedvezett a gazdaságnak. Ekkor kezdték el úgy gondolni, hogy a gazdasági növekedés és a munkanélküliség megszüntetése úgy érhető el, ha a termékek viszonylag gyorsan elromlanak vagy elavulnak.
A divat mint motiváció
A tartós fogyasztási cikkek számos fajtája esetében megjelenik olyan igény is, hogy idővel újabb funkciókra legyen képes a termék. Ennek nyomán kialakulnak az igények és elvárások. Ilyenkor a régi készülék elromlása, használhatatlanná válása nem feltétele annak, hogy lecseréljék. Egy-egy termék élettartamának másik befolyásolási módja a minőségi elavulás. Egyszerűbb termékek, például lábbelik vagy ruházati cikkek esetében viszonylag könnyű megtervezni, hogy mennyi idő alatt kopjon el annyira, hogy újat kelljen venni. Műszaki cikkek esetében bonyolultabb tervezésre van szükség ahhoz, hogy az egyes alkatrészek körülbelül egyszerre menjenek tönkre. Mivel ha csupán egy alkatrész romlik el, akkor fennáll annak a veszélye, hogy megjavítják. Az alkatrészek tervezett elavulását és körülbelül azonos ideig történő felhasználhatóságát bizonyos források szerint a japán autógyártók fejlesztették tökélyre. De van a termékek élettartama befolyásolásának más módja is. Ez pedig a divathoz köthető. Erre példa egy régi kabát, ami se nem kopott, se nem szakadt. Kabátként még tökéletesen védene bennünket az időjárás viszontagságaitól, de nem viseljük, mert ódivatúnak tartjuk. A fogyasztókat pszichológiai módszerekkel befolyásolja a divatra épülő tervezett elavulás. A folyamat ilyenkor a vásárlók fejében zajlik. Amikor a vevők meglátják az új terméket, új vonalú, meglepő színkombinációkkal tervezett ruhát, áramvonalas sportcipőt, azonnal úgy érzik, hogy a régi már nem illik a személyiségükhöz. Az emberek ilyenkor általában azt gondolják, hogy még a társadalmi megítélésük is megváltozik, amennyiben nem a legújabb modellekben mutatkoznak.
Mindez felveti a kérdést, hogy hova vezethet, meddig fokozható a folyamat. Vannak olyan vélemények, hogy a tervezett elavulás az egyetlen használható eszköz a kapitalizmus ciklusosan krónikus depresszióba esésének megakadályozására. A fogyasztásnak ilyen módon való felpörgetését a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével is érdemes lenne megvizsgálni és újragondolni. A világban jelenleg uralkodóvá vált gazdasági rendszer motorja a fogyasztás. Ezért vagyunk különféle módszerekkel és eszközökkel arra kényszerítve, hogy eldobjunk, majd újra vásároljunk szinte mindent ahelyett, hogy megjavítanánk. Bolygónkon a lehetőségek végesek, az újrahasznosítás sem minden anyag esetében működik korlátlanul. Bizonyos műanyagfajták egyszer sem vagy csak egyszer újrahasznosíthatóak. Sajnos azt látjuk, a fenntarthatósággal kapcsolatos szólamok is sok esetben kizárólag a fogyasztás gerjesztését szolgálják.
Nyitókép: Pixabay
