Egy 28 azonos árucikket tartalmazó fogyasztói kosár értéke 6045-től 7019 dinárig is terjedhet különböző üzletláncokban – állapította meg a Demostat Kutató- és Kiadóközpont. A központ munkatársai a legnagyobb kereskedelmi láncokat járták be, és megpróbálták megállapítani, hogy egy átlagos bevásárlólista esetében milyen hasonlóságokat és mekkora különbségeket tapasztalhatnak a lakosok – számol be a kutatásról a Nova Ekonomija.
A kutatók bevásárlólistáján a pár napos lejárati határidővel ellátott termékektől a hosszú ideig tárolható árucikkekig szerepeltek tételek. Öt nagy szerbiai kereskedelmi láncban vásároltak be: a Roda, Univerexport, Maxi, DIS és a Lidl polcairól emelték le azt a 29 terméket, amelyeket előzőleg feljegyeztek. A bevásárlólistájukon az 1,5 literes tej, 1 literes joghurt, 400 grammos tejföl, 500 grammos sajt, 250 grammos vaj és 10 darab M kategóriás tojás szerepelt, de a kosárba helyeztek fél kilogramm sertés-, valamint szintén fél kilogramm marhacombhúst és ugyanennyi csirkefilét is.
A polcról lekértek 300 gramm préselt sonkát, 170 grammos csomagolású tonhalat, 75 gramm pástétomot, 250 gramm margarint és 1 liter olajat is. A friss zöldségpiacon is bevásároltak: egy kilogrammot vettek krumpliból, paradicsomból és káposztából is, de emellett egy kilogrammos cukorból és lisztből is leemeltek egyet-egyet a polcokról. A kosárba került az 500 grammos Száva kenyér is, mellette pedig 400 grammos csomagok sorakoztak makaróniból, spagettitésztából, fagyasztott zöldbabból és zöldborsóból. A bevásárlólistán szerepelt még 300 gramm keksz, 80 gramm csokoládé, egy 360 milliliteres hajsampon és 10 tekercs toalettpapír is. A 29. termék a mosószer volt, amelyet a beérkezett számlák feldolgozásakor kizártak a végösszegek elemzéséből a kutatók – áll a Demostat leírásában.
A 99 PARA HATALMA
A felméréseket követően a kutatócsoport első következtetése az volt, hogy a szerbiai kereskedelmi láncokban minden ár 99 parával fejeződik annak ellenére is, hogy a para fizetőeszközként már évek óta nincs használatban. A Demostat munkatársai a vásárlókkal is elbeszélgettek: a beszámolóik szerint a lakosokat kimondottan idegesítik a 99 parás árcímkék, és úgy tartják, hogy egyáltalán nem szolgálja az érdeküket. Ennek ellenére az eladók ragaszkodnak a régi állásponthoz, mi szerint a 499,99 dináros ár az első látásra sokkal elfogadhatóbbnak tűnik a vásárlóknak, mint az 500 dináros árcímke – amennyit egyébként a kasszánál ki is fizetnek a szóban forgó termékért.
Emellett a kutatócsoport a terepi munkát követően szinte azonnal leszögezte, hogy az adatok feldolgozásánál pluszfeladatként be kell vezetniük a begyűjtött információk egységesítését. A szerbiai piacra ugyanis jellemző, hogy egyes termékeket még akkor is különböző csomagolásban értékesítenek, ha a gyártó ugyanaz. Erre a bevásárlólistán szereplő termékek közül a legjobb példa a vaj volt. Három kereskedelmi lánc polcain ugyanattól a gyártótól a 200 grammos csomagolás ára 400 és 446 dinár között mozgott. Az egyik kereskedőnél 2 darab 125 grammos termék viszont 425 dinárba került, míg az utolsó kereskedelmi láncnál egy másik gyártó 250 grammos vaját tudták beszerezni a kutatók 350 dinárért. Ha mindezeket az árakat 250 grammra vonatkoztatják, akkor még kifejezettebb eltéréseket kapnak – mutattak rá a kutatás elemzői. Majd kifejtették: a vásárlók 250 gramm vajért 350-től 557 dinárig fizetnek. Hasonló különbségeket figyeltek meg a préselt sonka áránál is, amelyet 300, 314, 320 és 350 grammos csomagolásokban tudtak beszerezni. Amikor az árakat átszámították 300 grammra, akkor kiderült, hogy a terméket a kereskedők 240 dinártól 281-ig kínálják.
Az árkülönbségek akkor a legnyilvánvalóbbak, amikor azonos gyártó ugyanazon csomagolását lehet összehasonlítani különböző üzletláncokban. Erre a 400 grammos tejfölt említik példaként a kutatók, amelyet 150-től 190 dinárig terjedő áron tudtak beszerezni a látogatott kereskedelmi láncokban. Az M kategóriás tojás 10 darabos csomagjáért 170–220 dinárt fizettek, a fél kilogramm sertéscombhúst 350, 425, 450 és 460 dinárért kínálták az említett üzletláncokban – számoltak be a tapasztalataikról a Demostat munkatársai.
Összegzésként lejegyezték, hogy sokkal átláthatóbbak lennének a költségtételek, ha a kereskedelmi láncok feltüntetnék az egységenkénti árakat: ezt ugyanis nem mindegyik teszi meg. Megjegyzésként tanúsították azt is, hogy a különböző üzletláncok különböző gyártóktól szerzik be az árut, így például mosószert nem tudtak ugyanattól a gyártótól beszerezni az említett kereskedelmi láncok egyikében sem. A kutatók még az 500 grammos Száva kenyeret sem találták meg minden üzletláncban, az egyikben ugyanis csak a 480 grammos, „rusztikus” elnevezésű Száva kenyér volt a polcokon 150 dináros áron – számoltak be a kínálat sokféleségéről a Demostat munkatársai.
Ótos András felvétele
EGYRE KISEBBEK A CSOMAGOLÁSOK
Már jó ideje megfigyelhető az is, hogy a gyártók valamivel kevesebb mennyiséget helyeznek el azokban a csomagolásokban, amelyeket megszoktak a vásárlók. A kutatók szerint ennek az egyik közismertebb példája a Milka csokoládé, amelyet korábban 100 grammos csomagolásban, ma viszont már túlnyomórészt 80 grammos kiszerelésben pakolnak a polcokra a kereskedők. Ugyanakkor a fagyasztott zöldségféléknél is megfigyelhető, hogy a korábbi fél kilogrammos csomagok helyett 450 és 400 grammos pakolásban kínálják azokat. Kevésbé köztudott viszont az, hogy egyre több tejgyár csökkentette 1,45-re a korábban 1,5 literes csomag tartalmát – sorolták a példákat.
A készített interjúk alapján kiemelték, hogy ezt a vásárlók félrevezetésként és becsapásként élik meg. Hozzátették, hogy a fogyasztóvédelmi egyesületek rendszeresen hangsúlyozzák, hogy nem mond ellent a törvényes rendelkezéseknek az, ha a korábban megszokott csomagolásban kevesebb mennyiséget pakolnak, ha a jelölt mennyiség megfelel a valóságnak. Ugyanakkor ez közvetett és furfangos módja annak, hogy egyes termékeket megdrágítsanak – mutatnak rá a fogyasztóvédők.
HOL A LEGOLCSÓBB VÁSÁROLNI?
Amikor a kutatók minden árunál összhangba hozták az eladás mértékegységét az árakkal, kiderült, hogy igencsak jelentős különbségek jelennek meg a kimutatásokban. Így a 28 termékért az egyik üzletláncban 6045,16 dinárt fizettek, a legdrágább kosárért egy másik boltban 7019,45 dinárt hagytak a kasszánál. A két véglet között az említett kosárért 6270,38, 6903,42 és 6962,65 dinárt fizettettek meg a kutatócsoport tagjaival.
Az összegzésben a munkatársak kiemelték, hogy ez természetesen nem azt jelenti, hogy a legalacsonyabb árú fogyasztói kosárban minden termék olcsóbb volt, mint másik üzletláncokban. Fordítva sem érvényes, azaz a legmagasabb összegért beszerezett kosárban sem volt minden drágább, mint más üzletekben. A következtetésükben hangsúlyozzák, hogy a kasszánál hagyott összeg nagyságát jelentősen befolyásolja az, hogy a vásárlás pillanatában melyik üzletlánc milyen akciókat érvényesít, és az adott vásárlónak mennyire van szüksége éppen akkor a csökkentett árú termékekre. Így azoknak, akiknek van idejük rendszeresen bejárni a különböző kereskedelmi láncokat, a legjobb megoldás az, ha vásárlás előtt több helyen is összehasonlítják a kínálatot, és ennek alapján döntik el, hogy mit és hol vásárolnak. Általánosságban egyik kereskedelmi lánc sem olcsóbb vagy drágább a másiknál – szögezték le a Demostat kutatócsoportjának tagjai.
Nyitókép: Ótos András felvétele
