A válság szele elérte volna a becsült szénhidrogén-vagyon tekintetében a világ második legnagyobb nem állami tulajdonú olajtársaságát, a Lukoilt is, vagy csak arról van szó, hogy a többségében a kisrészvényesek tulajdonában lévő multinacionális cég meg kíván szabadulni azoktól a szerbiai kutaktól, melyek nem rentábilisan vagy csak csekély haszonnal működnek?
A Lukoil áprilisban bejelentette, hogy továbbad 26 nem profitábilis töltőállomásán. A cég szerbiai honlapján kedden megjelent eladási lista már 85 kutat számlál. Több vajdasági benzinkút is rajta található. Az eladási áruk adó nélkül 5000 és 500 000 euró között mozog.
A palicsi töltőállomásáért félmillió eurót kér a Lukoil, a padéiért viszont „csak” 85 000 eurót, az oromiért 90 000-et, a bácsfeketehegyiért 100 000-et, a tőle csupán hét kilométerre levő kishegyesiért azonban már 260 000 eurót. Eladó még a szabadkai 2-es kút is 200 000 euróért, s több benzinkút Nyugat-Bácskában és Bánátban. A szécsányi Lukoil töltőállomást 300 000, míg a torákit (Begejci) 98 000 euróra becsüli a tulajdonos.
A Lukoil 2003 szeptemberében írta alá a szerződést a Privatizációs Ügynökséggel a Beopetrol többségi tulajdonának a megvásárlásáról. Az orosz nagyvállalat Szerbiában mintegy 180 benzinkúttal rendelkezik. (A cég honlapján 149 kút elérhetősége található meg.) Korábban a vállalatból azt nyilatkozták, hogy nincs szándékukban elhagyni Szerbiát.
