A futballpiac sokszor fantasztikus átigazolási számait hallva-olvasva mindenkiben az a meggyőződés alakulhat ki, hogy a csillagászati összegekért klubot váltott labdarúgók hatalmas pénzeket kaszálnak. Ami nyilván igaz a legnagyobb sztárokra, csakhogy a többség kénytelen szerényebb tételekkel beérni. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) megbízásából készült felmérésből pontosan kirajzolódik, milyen is egy mai átlagfocista: 23 éves, brazil, és nem keres annyit, amennyit szeretne.
A felmérés korcsoportonként, nemzetenként is vizsgálta az átigazolásokat, valamint összegezte azt is, hogy mennyit fognak keresni a labdarúgók új klubjuknál. Az nem jelentett újdonságot, hogy a fiatalabb játékosok népszerűbbek, és hogy Brazília továbbra is ontja magából a futballistákat, ám a tények alaposabb elemzése ezeken a területeken is szolgál egy-két érdekességgel. Például azzal, hogy az összes klubváltásban részt vevő 75 százaléka 27 éves vagy fiatalabb labdarúgó. A 23 és 25 esztendős focisták uralják a piacot, belőlük egyformán több mint ezret „adtak el” tavaly, míg a 30 évesek – vagy idősebbek – esetében ez a szám nem éri el a hatszázat.
A profi karrier átlagosan 33 év körül ér véget.
És most jöjjön a mindenkit leginkább érdeklő adatsor, vagyis, hogy mennyit keresnek a profi futballisták.
Az nem titok, hogy sokat, főleg igaz ez a nyugat-európai sztárklubokban szereplőket tekintve, az ő esetükben ugyanis az átlagfizetés csaknem eléri az évi 700 ezer dollárt. Az összes klubcserét illetően már kisebb összegekről beszélhetünk, évi 244 ezer dolláros átlagról, ami azért még mindig elég szép pénz. Ennél árulkodóbb adat azonban, ha nem az átlagot, hanem a mediánt vizsgáljuk, vagyis sorba állítjuk a 11 500 játékos bérét, és megnézzük a középértéket: ez a korábbi számoknál jelentősen alacsonyabb, csak évi 43 ezer dollár. Ez az jelenti, hogy a felmérésben érintett játékosok fele ennyit vagy ennél kevesebbet kap kézhez.
Összehasonlításképpen: a labdarúgók keresete csaknem minden országban meghaladja az ottani hazai össztermék (GDP) egy főre eső nagyságát. Gyakorlatilag csak Latin- és Észak-Amerikában, valamint a Közel-Keleten nem ez a helyzet, de a focisták átlagfizetése ott is az egy főre számított GDP felett van, legfeljebb a középérték alatt.
Szóval focistának lenni jó dolog, mert a fix bér mellett azért ott vannak a különböző juttatások is – lakás, autó –, plusz a prémium. A tavalyi csúcskereső argentin Lionel Messi (Barcelona) 33 millió eurós járandóságából is csak 10,5 millió volt a fizetése, 1,5 millió a prémium, 21 millió pedig a reklámbevételekből jött össze.
És ha nem is mindenki Messi vagy Ronaldo, azért szépen meg lehet élni a labdarúgásból.
