A Köztársasági Cégbejegyző Ügynökség adatai szerint tavaly Szerbiában 112 160 000 gazdasági vállalatot tartottak nyilván, s az a megdöbbentő adat derült ki a felmérésből, hogy minden negyedikben egyetlen foglalkoztatott sem volt bejelentve. Felmerül a kérdés, hogy vajon mivel foglalkozik az a cég, amelyben egyetlen dolgozó sem tevékenykedik. Arra vonatkozólag is készítettek kimutatást, hogy ha ezek a foglalkoztatott nélküli vállalatok legalább egyetlen dolgozót elhelyeznének, akkor a 800 000-re tehető munkanélküliek száma nyomban 25 000-rel csökkenne.
A helyzet nem rózsás, hiszen nemcsak az a gond, hogy a bejegyzett vállalatok egynegyedében egyetlen személy sincs bejelentve, hanem az is, hogy a legtöbb cégnél legfeljebb egytől öt munkást foglalkoztatnak, ami szintén nem túl nagy optimizmusra ad okot. Az említett adatok alapján könnyen megállapíthatjuk azt is, hogy miért maradt a gazdasági szektorban tavaly 65 497 dolgozó munka nélkül. Azért, mert a cégvezetők a nehézségek leküzdésére a legkézenfekvőbb módszert választották, utcára küldték a foglalkoztatottjaikat.
Nem valószínű, hogy más országokban ez ilyen könnyen menne. Bizonyára az illetékesek feltennék a kérdést azoknak a vállalatvezetőknek akiknél hivatalosan senki sincs munkaviszonyban, hogy vajon akkor milyen tevékenységet folytatnak, miből élnek, tartják fenn magukat. Szerbiában hiányzik az ilyenfajta ellenőrzés, mert ha rendszerességgel felülbírálnák, hogy a cégekben, vállalatokban mivel foglalkoznak és hányan dolgoznak, akkor bizonyára nem lenne ilyen lesújtó a kimutatás. Az egyértelmű, hogy a gazdasági tevékenységgel foglalkozó cégekben szinte naponta harcot kell folytatniuk a fizetőképesség fenntartásáért, hogy az adósságbehajtás is kimondottan nehézkesen működik, de mindez még nem ad magyarázatot arra, hogy minden negyedik cégben nincs egyetlen foglalkoztatott se. Vagy ha már így van, akkor miért nem zárják be a boltot, tesznek lakatot az üzletre. A vállalatok ellenőrzésével megbízott szakemberek bizonyára tudják, hogy miért van ez így. De talán a széles nyilvánosság előtt is egyértelmű, hogy előszeretettel alkalmaznak a cégvezetők bejelentetlen dolgozókat. Kihasználják a gazdasági válság által felmerülő nehézségeket, a nagy munkanélküliséget és éhbérért, feketén foglalkoztatják a dolgozókat. Így persze nem fizetnek értük sem illetéket, és az államnak sem adót. Felmerül a kérdés, hogy vajon kinek jó ez, és meddig mehet még ez így tovább. Az államnak kellene cselekednie, meg kellene találnia a módot arra, hogy rákényszerítse a vállalatvezetőket a gazdálkodás alapvető szabályainak a betartására.
