Az 500 dináros bankautomatás pénzfelvételre akár 200 dináros kezelési költséget vonhat le a bank, ha a polgárok a pénzt nem annak a pénzintézetnek az automatájából veszik fel, amelyiknél a kártyájukat eredetileg kiadták. A gép által kibocsátott bizonylati számlán viszont csak a felvett összeg található meg, a provízió értéke már nem. Nagyobb összegnél ez még talán nem okoz akkora problémát, viszont 400–500 dinár esetében már kellemetlenül érintheti az ügyfelet.
Lényegtelen, hogy hitelkártyáról vagy egyszerű bankkártyáról van szó, amennyiben az ügyfél nem az anyabank automatájánál vesz fel pénzt, vastagon fizeti a kezelési díjat is. Ez leginkább az ATM-készülékek és a hitelkártyák esetében igaz, ugyanis ebben a kombinációban akár hatszázalékos is lehet a provízió. Ilyenkor többet ér közvetlenül a kártyával fizetni, mivel ebben az esetben nincs kezelési költség. Mégis a legegyszerűbb az, ha a polgár saját bankjának automatáját használja. Problémák azonban ilyenkor is akadhatnak!
Ha külföldön hajtja végre az ügyfél a tranzakciót (annál a banknál, amelyiknél számlája van), nincs provízió. Viszont, ha más ATM-készülékről teszi ezt meg, akkor ezért borsos árat fizethet.
Emellett az is problémát okozhat, ha dináralapú számláról vesz fel pénzt külföldön. Ilyenkor a bank elvégzi a valuta átalakítását, viszont a számlán tartalékolni fog egy (a felvett összegnek megfelelő) dinártartalékot. Ez nem jelenti azt, hogy a kelleténél többet fog felszámolni a pénzintézet, viszont a kliens ilyen esetben nem veheti fel a tartalékba tett pénzt. Ez egyedül akkor járhat veszteséggel, ha a kliens a tranzakciót akkor ejti meg, amikor a pénzforgalom inaktív (este, illetve hétvégén). Ha ilyenkor időközben megváltozott az érintett valuták árfolyama (például emelkedett az euró árfolyama a dinárhoz képest), akkor a bank a későbbi, tehát a nagyobb összeget fogja tartalékba helyezni.
A provízió egyébként átlag 0,5 és 6 százalék között alakul, kisebb és nagyobb összegeknél egyaránt. Külföldön 2–5 euró is lehet, illetve 0,5-től 4 százalék.
Ismeretes, hogy a bankok számára a provízió kiváló pénzkereseti lehetőség (2015 első felében 17,19 milliárdot zsebeltek be a pénzintézetek), pláne, ha az idevágó törvénykeret nem korlátozza, hogy egy intézmény mekkora kezelési költséget róhat ki, viszont az áttekinthetőség elve miatt minden egyes pénzügyi lépést fel kell tüntetnie. Ez jobbára csak akkor valósul meg, ha dináralapú a tranzakció. Ha külföldi polgár venne fel pénzt (devizakártyáról), akkor az idevágó bankforgalmi tételek között csupán a felvett pénz összegét találná meg. Mondani sem kell, az EU országaiban feltüntetik a váltási árfolyamot és a felszámolt költségeket is.
