Szerbiában az elmúlt két évben 650 ezer tonnáról 450 ezer tonnára csökkent az éves hústermelés. Régebben évente egy polgár átlag hatvanöt kiló húst fogyasztott, ma csak negyvenkettőt.
Több probléma ütötte fel a fejét a tenyésztés terén is, több akadályba ütközik a szóban forgó szektor a gazdasági keretek miatt. Mégis, a mezőgazdasági minisztérium úgy véli, hogy a húsipar hatalmas potenciállal rendelkezik az országban, emellett a takarmánytermelés és az állattenyésztés is rengeteg kiaknázatlan területet tartogat.
HANYATLÓ SERTÉSTENYÉSZTÉS
A sertéstenyésztés az egyik legfontosabb területe a húsiparnak, amely a teljes idevágó áruforgalom 56 százalékát teszi ki, a teljes szerbiai álltenyésztésben pedig 33 százalékos a részesedése. Az itt uralkodó termelési trendek azonban messzemenően nem versenyképesek a nyitott piaci viszonyokkal.
Az országban a legtöbb esetben hagyományos sertéstartásról beszélhetünk. A tenyésztésre szánt létesítmények csupán 43,8 százaléka van bejegyezve, tehát a minisztérium állat-egészségügyi szervei csak ezekben a gazdaságokban képesek követni a termelést.
– Ez azért sem előnyös, mert a kisebb létesítményekben és a nem bejegyzett farmokon nem annyira kifizetődő a tenyésztés. A kistermelők a tenyésztési szelekcióval sem foglalkoznak annyira, és ez még jobban nehezíti számukra a haszonszerzést. Sőt, sok esetben kidolgozott etetési stratégiáról sem lehet beszélni – magyarázta a minisztérium illetékese.
Aggasztóak az idevágó számadatok is. Szerbiában a múlt év végig 3,2 millió sertést tartottak számon. Ebből 330 egyedet importáltak az országba, amely szinte kétszer annyit, mint 2012-ben. A 2014-es kiviteli mutatók pedig estek, hiszen tavalyelőtt 31 ezer, tavaly pedig csak 26 ezer egyedet értékesítettek külföldön.
ÉRKEZIK A NÉMET ÓRIÁS
Egyesek úgy vélik, hogy az országban uralkodó állattenyésztési állapotok gyökeresen megváltoznak a német Tonnies cég érkezése után, hiszen az állammal kötött megegyezés alapján a német vállalat húsz farmot létesít majd az országban, és hárommillióval egyeddel növeli a sertésállományt.
A szakértők szerint ez kiváló alkalmat nyújt a húsipari termelés növelésére, új munkahelyek megnyitására, és arra, hogy a feldolgozás az eddiginél környezetbarátabb módon folyjon le. A hozzáértők azonban arra is figyelmeztetnek, hogy az idevágó exportstratégiát is meg kell változtatni, hogy a szerbiai hús új piacokra is betörhessen.
Tamara Penjić, a Carnex húsgyár termelési igazgatója úgy véli, hogy a német cég térnyerése nem veszélyezteti az itteni húsipart és mezőgazdaságot.
– A Tonnies módszerét alkalmazza a Carnex is. Arról van szó, hogy a jószágokat magánfarmokon tenyésztik, meghatározott kritériumok közepette, a lehető legkorszerűbb felszereléssel. A jószág ezután kerül a feldolgozóüzemekbe. A „hazai farmok” koncepciója egy jól működő modell, amelyet a Tonnies még inkább tökélyre fejleszthet az országban, még korszerűbb tenyésztési és gyártástechnológiák meghonosításával. Ez pedig növelné a jószágállományt, így csökkenne a behozatal – fejtette ki Penjić.
A KIVITEL
A mezőgazdasági minisztérium szerint a helyzet javítását tovább segítené az exportkapacitás növelése, valamint a kiviteli engedélyekkel rendelkező létesítmények megtöbbszörözése. A tárcában úgy nyilatkoztak, hogy egyre több hazai vállalat használja ki a szabad kereskedelmi lehetőségeket, és ez alátámasztja az ilyen létesítmények létjogosultságát.
Mégis Amerikába például évek óta nincsenek jelen a szerbiai termékek. Az országban lévő amerikai képviselők szerint leginkább azért, mert a vállalatok már egy ideje nem kérvényezték az export jóváhagyását az Egyesült Államokba. Megjegyezték, hogy legtöbb esetben csak egy angol nyelvű űrlap kitöltéséről van szó, amelyre az utóbbi tíz évben alig volt igény a húsipari gyárak részéről.
Ugyanakkor az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrzési Hatóság (FDA) illetékesei szerint Szerbiában kielégítőek az idevágó előírások ahhoz, hogy az áruforgalom létrejöjjön.
Ezzel ellentétben az agrártárca képviselői úgy nyilatkoztak az ügyben, hogy az érdekelt vállalatoknak teljesen át kell alakítaniuk termelési rendszerüket ahhoz, hogy megkezdjék az amerikai kivitelt, tehát mégsem egy egyszerű folyamatra kell gondolni.
Persze az ütköző vélemények hallatán senki sem csodálkozik, elég csak a botladozó orosz húsexportra gondolni, amely a szerb részről nem volt mentes kisebb-nagyobb szabálysértésektől...
A MINŐSÉG
Ha meg is kezdődik a nagyszabású tengerentúli kivitel, a hús minőségét mindenféleképpen ellenőrizni kell. Persze minden illetékes azt állítja, hogy a szerbiai hústermékek csúcsminőségűek, miközben a médiában olyan cikkek jelennek meg, amelyek szerint gyanús minőségű külföldi húsból készült termékek kerülnek az asztalokra, mivel sokkal olcsóbbak, mintha itt vásárolták volna a gyárak.
A minisztériumban ezzel kapcsolatban megjegyezték, hogy az országba csakis olyan hús érkezhet, amely átesett az egészségügyi vizsgálatokon.
A gyártók is azt állíják, hogy csakis hazai, megbízható forrásból vásárolnak.
– A Carnex a készleteinek 90 százalékát így nyeri. Amikor behozatali cikkekről van szó, mindig tudni kell, hogy milyen körülmények közepette érkezik az áru. Az exportterméket a határon és az üzemeinkben is ellenőrizzük. Mindez persze akkor jár sikerrel, ha minden fél tiszteletben tartja az idevágó egészségügyi és vizsgálati előírásokat – nyilatkozta Tamara Penjić.
A Carnex munkatársa úgy gondolja, hogy a szerbiai húsipar a vásárlóerő csökkenése miatt is botladozik. Ahhoz pedig, hogy a hús ára kedvezőbbé várjon az országban, sokkal korszerűbb technológiára van szükség, ami mérsékelné az idevágó költségeket.
