A Kínai Népköztársaság 2014 októberében az Ázsiai Infrastruktúra-befektetési Bank (AIIB) megalapításával történelmet írt. Az AIIB olyan nemzetközi pénzintézet, amely főleg Ázsiában támogat majd infrastrukturális beruházásokat. Erre nagy szükség van, hiszen a hasonló profilú, de a Japán befolyás alatt álló Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) becslése szerint 2020-ig 8000 milliárd dollárt kellene befektetni az ázsiai fejlesztésekbe ahhoz, hogy a kontinens egésze nemzetközi összehasonlításban is megfelelő szintre emelkedjen. A hatalmas lyuk betömésére persze egymagában semmiképp sem lehet el, az AIIB 100 milliárd dolláros indulótőkéje, de kezdetnek nem rossz. Az AIIB-vel kapcsolatban mégsem az ázsiai infrastruktúrafejlesztés kelti fel az emberek figyelmét, hanem a kérdés, hogyan történhetett, hogy az Egyesült Államok kifejezett akarata ellenére az USA több szövetségese is felvételét kérte a kínai dominanciájú fejlesztési bankba. Több elemző emiatt egyenesen az amerikai hegemónia végnapjairól beszél, Kína azonban a világ vezető hatalmává alukálásának a kezdetét látja az AIIB sikerében.
TÖBB BELESZÓLÁST A VILÁG PÉNZÜGYEIBE!
A kínai vezetést régóta zavarja, hogy a világ legfontosabb pénzügyi intézményeiben, az amerikai kezdeményezésre létrejött Világbankban és a Nemzetközi Valutaalapban (IMF) Pekingnek túl kevés szava van a kínai gazdaság teljesítményéhez képest. Innen nézve érthető, hogy Kína új nemzetközi intézmények létrehozására törekszik, és olyan szervezeteket állít fel, melyekben a szava megfelelő súllyal érvényesülhet. Az amerikaiak többször is kifejezték rosszallásukat, szövetségeseiket pedig igyekeztek rábírni arra, hogy maradjanak távol az AIIB-től. Ez a taktika jó ideig sikeres is volt, aztán 2015 januárjáról szép lassan mégis elkezdték beadogatni a tagsági kérelmeiket az USA barátai is. Szaúd-Arábia januári belépése volt az első tőrdöfés, aztán márciusban amerikai szempontból elszabadult a pokol: Új-Zéland, Ausztrália, Törökország, Izrael, Dél-Korea, Németország, Franciaország, Lengyelország, Ausztria, Magyarország, Lengyelország, Olaszország, de még az Egyesült Királyság is tagsági kérelmet adott be.
A KÍNAI ÉRDEK MEGKERÜLHETETLEN
Elég visszatetsző, hogy éppen az Egyesült Államok és Japán vádolja politikailag motivált hitelezéssel Kínát, miközben tanulmányok és jelentések tucatjai szerint a Világbank, az IMF és az Ázsiai Fejlesztési Bank lényegében az USA és Japán érdekeit szolgálja a világgazdaságban. Kína emellett azt is szereti reklámozni, hogy az AIIB demokratikus működése érdekében lemondott a szervezet döntéseiben a kínai vétójogról. Ez azonban nem jelent sokat, hiszen a szervezet alaptőkéjének felét, 50 milliárd dollárt így is Kína adja, ezért vétó nélkül is megkerülhetetlen lesz a kínai érdek a döntések meghozatalakor.
Nagy-Britannia, Franciaország és Németország tagsági kérelmével legitimálja a kínai kezdeményezést, és eloszlatja azt a gyanút is, amely szerint az AIIB csak egy kínai szatellitszervezet lenne. A kérelmek elfogadásával pedig Kína nemcsak megmutathatja, hogy egy tényleg fontos nemzetközi szervezetet akar építeni, amiből senkit nem akar kizárni, hanem még jól is jár: ezek az országok ugyanis Kínánál sokkal gyakorlottabb hitelezők, így még szakértői segítséget is nyújthatnak Pekingnek. Erre szükség is van, mivel Kína eddigi ellentmondásos hitelezési politikája, azaz hogy a feléjük barátságos afrikai diktátorokat tömtek ki pénzzel, nem igazán jött be, sok meggondolatlan, kínai finanszírozású projektum megbukott.
BEFEKTETÉSEK VILÁGSZERTE
A kínai kormány a bank megnyitása előtt is igyekszik munkát találni a saját építőiparának: több ázsiai, afrikai és európai ország számára kínálnak olcsó hiteleket, hogy azok kínai cégekkel építtessenek valamit. Ennek egyik példája a Budapest–Belgrád gyorsvasút megépítésére kölcsönzött pénz. Az AIIB felállítása még egyáltalán nem jelenti azt, hogy Kína a jövőben csak ezen a bankon keresztül hitelezne, már csak azért sem, mert az AIIB indulótőkéje 100 milliárd dollár (ez a Világbank tőkéjének kevesebb mint a fele), Kína pedig a világ legnagyobb devizatartalékán, 3800 milliárd dolláron ül.
