Több vállalatban is késnek a kollektív szerződés aláírásával. Az a kérdés, hogy sikerül-e kölcsönösen előnyös feltételeket hozni a dolgozóknak és a munkaadóknak, az új, vitatott munkatörvény alapján.
Fél évvel ezelőtt lépett hatályba Szerbiában az új munkatörvény, amelynek értelmében hatályukat veszítették a korábban megkötött kollektív munkaszerződések, a legtöbb vállalatnak pedig új kollektív szerződést kell hoznia, ez azonban több cégben még várat magára.
Mint ismeretes, a fél éve meghozott jogszabály még elfogadása előtt hatalmas port kavart a közvéleményben. Az ország szakszervezetei jóformán egy tömörülésként léptek fel a törvény elfogadása ellen, mondván, hogy a jogszabály több szempontból is hátrányos helyzetbe szorítja a munkavállalókat a munkaadóval szemben. Most, hogy az új törvénnyel összhangban lévő kollektív szerződés meghozatala előtt állnak a dolgozók és a munkaadók, a szakszervezetek és az alkalmazottak egyaránt szkeptikusak a jövővel szemben.
A reprezentatív szakszervezetek képviselői közül egyesek arra mutattak rá, hogy az országban nem létezik hatékony szociális párbeszéd. Ez ebben az esetben is elégedetlenséghez fog vezetni, lévén, hogy senki sem fog reagálni a munkavállalók esetleges felvetéseire, követelményeire. Mások arról számoltak be, hogy egyes kisebb cégekben nincs is szakszervezeti képviselet, amely esetleg tárgyalhatna a munkaadókkal a szerződések tartalmáról.
Persze vannak pozitív esetek is. Zoran Marković, a kragujevaci autógyár szakszervezetének elnöke arról számolt be a sajtónak, hogy a vállalat illetékesei között a lehető legelőnyösebb szerződés született meg.
– Megpróbáltunk ellavírozni az új törvény előnytelen cikkelyei között. Így sikerült elérnünk, hogy 0,5 százalékos emelt munkabért kapjanak a munkások minden ledolgozott év után. Megmaradt az egytálétel, a hétnapos fizetett szabadság is, amelyet eredetileg öt napra csökkentett az a törvény – mesélte Marković, aki szerint kedvező feltételek mellett is meg lehet kötni a kollektív szerződést, amelyhez sok esetben elég a munkaadó jóakarata.
Aleksandar Vulin munkaügyi miniszter az esettel kapcsolatban elmondta, hogy a kormány továbbra is nyomást fog gyakorolni azokra a munkáltatókra, amelyek még nem kötötték meg a kollektív szerződést. Megjegyezte azonban, hogy az állam sem a munkaadót, sem a szakszervezeteket nem kényszerítheti az okmány meghozatalára, illetve elfogadására.
Szilágyi Miklós ügyvéd és magyar nyelvű törvényszéki tolmács lapunknak adott nyilatkozatában úgy értékelte, hogy az új jogszabály több szempontból is előnytelen az alkalmazottak számára.
– Sajnos sok rendelkezés a munkavállaló jogait csorbította, példa erre a végkielégítés összegének kifizetése vagy a növelt munkabér kiszámítása. Továbbá az elmúlt időszakban minden kollektív szerződést, valamint munkaszabályzatot összhangba kellett volna hozni az új törvény rendelkezéséivel. A kollektív szerződés megkötése nem kötelező, viszont ha mégis sor kerül rá, teljesen kötelező jellegűvé válna, és kizárólag több és nagyobb jogok irányozhatók elő benne a munkavállalókat illetően, mint a törvényben szereplők. A kollektív szerződés hároméves periódusra kerül megkötésre, s ezután megszűnik, ha az okmányt megkötött felek legkésőbb 30 nappal megszűnte előtt másképp nem egyeznek meg – magyarázta a szerződésekről az ügyvéd.
Szilágyi lapuknak adott nyilatkozatában arra is rámutatott, hogy a munkatörvény nagyon sok újdonságot hozott a dolgozók számára. Elmondta például, hogy nagy változás érte az évi szabadság intézményét is. A munkavállalónak immár egy hónap szünet nélküli munka után jár az évi szabadság (minden munkában eltöltött hónap az évi szabadság 1/12-ére jogosít fel. Emellett az évi szabadságot több részben is ki lehet használni, nem csak kettőben. Ha azonban a munkaviszony megszűnik, a munkaadó a fennmaradt évi szabadság napjait köteles kártérítés címén kifizetni a munkavállalónak.
Végül Szilágyi megjegyezte: kétségtelen, a szóban forgó jogszabály az eurointegrációs folyamatok részének tekinthető, viszont rámutatott arra, hogy a megosztó törvény körül még nem rendeződött minden.
– Az új törvény mindenképpen EU-s követelmény volt, viszont kérdés, hogy mennyire felel(t) meg az EU-s elvárásoknak, és az is kérdés, hogy milyen hosszú vagy rövid idő alatt várható újabb módosítás.
